• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

Beszélgetés Alsóörs jubiláló családorvosaival

Nyomtatás

Dísztávirat helyett

A 2016-os esztendő Alsóörs egykori és jelenlegi háziorvosa életében egyaránt fontos dátum: dr. Szalai József főorvos – bármennyire hihetetlennek tűnik – életének tízedik évtizedébe lépett, dr. Bardóczi Miklós főorvos pedig, aki napjainkban óvja és vigyázza az itt élők életét és egészségét,

 éppen negyedszázada tölti be ezt a tisztet. A kettős jubileum alkalmából kerestem fel őket.

Nem kellett félnem attól, hogy nehezen indul a beszélgetés. Az autentikus környezet megválasztását, a rendelőt is a praktikum indokolta csupán. A megbeszélt hármas találkozóra Szalai főorvos úr érkezett elsőként, határozott, gyors léptekkel, jókedvűen, fiatalosan. Régen ismerjük egymást. Valahányszor találkozunk, „rácsodálkozom”. Mondtam is neki: nem tudom mit és hogyan csinál, de azt receptre kellene felírni, nincs ember, aki megmondaná róla a korát. És akkor még nem beszéltünk a benne lakozó vitalitásról, ragyogó szelleméről, kiváló memóriájáról. Bárkiről és bármiről esett szó, mindenre pontosan emlékezett: ma is tudja, hol laktak a páciensei, ki milyen betegségben szenvedett, hogy alakultak a családi kapcsolatok. Lelkesen mesél ezekről az időkről, mint mondta, szívesen praktizálna ma is.

Dr. Bardóczi Miklóst, akit tavaly óta szintén főorvosi rang illet, szintén ismeri mindenki, nemcsak Alsóörsön, hanem Lovason és Felsőörsön is, hiszen körzetét ezek a települések alkotják. Nyaranként megsokszorozódik az ellátást igénylők száma, egyrészt a „nyaralósok” okán, másrészt – és ez nagyon jó hír – Alsóörs népszerű, sőt, a Napló felmérése szerint több alkalommal a legnépszerűbb üdülőhellyé vált az utóbbi időben. Ez egyben betegforgalmat generál. Most is sietve érkezett, rendelésről jött, és még jóformán el sem kezdtük a beszélgetést, amikor megcsörrent a telefonja és egy időre el kellett mennie, mert beteghez hívták (szerencsére nem volt súlyos eset). Nevéhez Alsóörsön nemcsak a jól szervezett egészségügyi ellátórendszer kapcsolódik, közéleti tevékenységet is folytat, tagja az önkormányzat képviselőtestületének és az íjászat helyi meghonosításában is van része.
Két ilyen jubileum ritkán esik egybe. Adódott a gondolat, miszerint hiteles forrásból egy kérdésre két választ kaphatok. Ezt az elvet követtem.

Mi motiválta önöket akkor, amikor az orvosi hivatást választották?
Szalai dr. Családom mezőgazdálkodással foglalkozott, így otthoni indíttatásról nem beszélhetek. Én magam az elemi iskola elvégzése után ipari tanuló lettem, bognár mesterséget tanultam, segédlevelet szereztem. Szerettem volna mást is tanulni, hogy mit, azt nem tudtam. Aztán 1949-ben történt valami. Egyházashetyén, ahol éltem, egy sárgacsillagos körzeti orvos üzent nekem, hogy felvesznek a budapesti Szeretetkórház műtőjébe dolgozni. Mentem, és nagyon megszerettem. Ezzel megpecsételődött az életem.
Bardóczi dr. Az ember mintákat követ. Mivel édesapám tanár volt, édesanyám pedig kezdetben gyermekápolónő, később a gyöngyösi kórház intézetvezető főnővére, én is e két pályán gondolkoztam. Egy nyári diákmunka döntött az egészségügy javára. Ebben szerepe van az Alsóörsön jól ismert, akkor ott praktizáló orvos – gyógyszerész Dr. Bíró András – dr. Zombori Éva házaspárnak. Sokat tanultam tőlük, köszönet érte.

Hogyan kezdődött a pályafutásuk?
Szalai dr. Pécsett szerzett friss diplomával a zsebemben egy olyan kis zirci kórházban kezdtem dolgozni, ahol családias légkör uralkodott. Négy évig a sebészeten, utána belgyógyászaton, de sokat ügyeltem a szülészeten is. Közben katonai szolgálatként hat hónapra Kecskemétre, a Magyar Honvédség Honvédkórházába vezetett az utam. Később Keszei János tisztiorvos körzeti munkát kínált Veszprémvarsányban. Elfogadtam, mert igazán mindig is gyógyítani szerettem. Azok sem voltak „haszontalan” évek, sokat tudnék mesélni róla.
Bardóczi dr. A debreceni egyetem elvégzése után visszatértem szülővárosomba, Gyöngyösre. Pályázat útján a helyi kórház belgyógyászati osztályára kerültem, aminek nagyon örültem, mert szeretem az embert „egyben” látni. Később üzemorvos lettem az ipari szövetkezeteknél, később családorvos. Emellett számtalan dolgot csináltam a nővérképző tanfolyamokon történő oktatástól a városi központi ügyelet ellátásig. Aztán fordulatot vett az életem.

Mindketten távoli tájról érkeztek Alsóörsre. Mikor? Miért?
Szalai dr. Feleségem családjának ózdi házát kisajátították. Vettünk itt egy telket, építkezni kezdünk, ők ideköltöztek. Mi akkor követtük őket, amikor az elődöm, Szarvas doktor úr 1974-ben nyugdíjba ment. Eleinte nagyon furcsa volt, később életre szóló szerelemmé vált. Igazi alsóörsi orvos lettem.
Bardóczi dr. Anyagi okok késztettek a váltásra. Feleségem, aki tanárnő, talált egy kiírást a Magyar Közlönyben erre a praxisra. Nem én voltam az egyetlen pályázó, ötvennégyen aspiráltunk. Örömmel tölt el, hogy engem választottak. 

Hogyan fogadták önöket új hazájukban, új munkahelyükön és miként alakultak a továbbiakban a dolgok?                                               
Szalai dr. A kis bakonyi falvakban, ahonnan jöttem, más mentalitású emberek éltek. Balatoni településként és idegenforgalma által Alsóörs már akkor sokszínűbb, városiasabb volt. Ami a körülményeket illeti, amíg nem volt lakásunk, a Tanácsházán folyt a rendelés. Feleségem volt a körzeti védőnő. Az adminisztráció jóval kevesebb volt, mint manapság. Alsóörs – Felsőörs és Lovas tartozott a körzetemhez, hamar megismertem. Megjegyzem, volt idő, amikor Alsóörs Csopakhoz tartozott, éjszaka lovas kocsival nem volt éppen egyszerű a közlekedés, főként sürgős esetben. Meggyőződéssel állítom, hogy tizenhat év munkálkodásom során (1974 - 1990 között voltam a község orvosa), sikerült közvetlen kapcsolatot kialakítanom a lakossággal, a betegeimmel. Ma is jól emlékszem rájuk, nyomon követem életüket, évtizedek távlatából is megismerjük egymást.
Bardóczi dr. Bár Szalai főorvos úrral „meleg csákányváltásra” nem került köztünk sor (először a búcsúztatásán találkoztunk), a továbbiakban mindenben segített. Idő kellett ahhoz, hogy ebben a kiterjedt körzetben mindenkit megismerjek. Jóformán pályakezdőként, nagy örömmel jöttem ide, ezt a betegek megérezték. Mindig is az alapellátásban szerettem volna dolgozni, megadatott. Igaz, nagy felelősség. Akkor még, csakúgy, mint korábban, napi huszonnégy órás szolgálatot láttunk el. Ezen később a központi ügyeleti rendszer bevezetése változtatott. Időközben felépült a faluközpont, benne a korszerű rendelő. Itt kell megemlítenem, hogy a köztiszteletben álló egykori alsóörsi kincstári főtanácsos, Iklódy - Szabó János fia, az Angliában élő, azóta elhunyt Iklódy - Szabó Iván jóvoltából, aki kárpótlási jegyét Alsóörsnek ajándékozta, felszereltségünk egy nagy értékű, tizenkét csatornás EKG készülékkel gazdagodott. Azt nem mondom, hogy az adminisztráció kevesebb lett, sőt, de segítőimmel, Kovács Margit asszisztensnővel és a körzeti ápolónő Kácsorné Sárdi Ágnessel mindenkor úrrá tudunk lenni a gondokon. Amúgy én vagyok a rekorder: huszonöt éve töltöm be a családorvos megtisztelő tisztét.

Orvosi szempontból mi volt a legnagyobb kihívás az életében?
Szalai dr. Lázi községben élt egy ötéves gyerek, akit már többször beutaltam mandulaműtétre, de az nem történt meg. Aztán bekövetkezett, amitől féltem. Szerencsére katonai szolgálatom alatt Kecskeméten megtanultam, hogyan kell gégemetszést végrehajtani. Ezt tettem. A család konyhaasztalán, borotvapengével. Sikerült a klinikai halálból visszahozni őt, majd mentővel a győri kórházba szállítani. Sajnos később a történet mégsem ért jó véget. Ezt soha nem fogom elfelejteni.
Bardóczi dr. Felsőörsön történt. Egy idősebb úr, ismert szívbeteg, autóba ült, de nem jutott messzire, csak a harmadik ház kapujáig, amelybe belehajtott. Ráborult a kormányra. Öt percen belül odaértem és tettem, amit ilyenkor kell. Sikerült az autóból kiemelni, földre fektetni és megkezdeni az újraélesztést, mert arra volt szükség. Mindezt egyedül. Közben segítségért kiáltottam. A mentők gyorsan kiértek, együtt folytattuk a küzdelmet. Szerencsére sikerrel, visszahoztunk. Néhány napot élt még a veszprémi kórházban.
Beszélgetésünk során még számos téma szóba került, többek között szakmai - etikai kérdések, a tudomány és a hit egymáshoz való viszonya, az úgy nevezett blick diagnózis, a betegforgalom alakulása és egyebek. Hosszasan tudtuk volna folytatni  - talán majd más alkalommal. Végezetül rövid summázást kértem beszélgetőpartnereimtől gyönyörű hivatásukról, tevékeny életükről: Íme, a válaszok:

Szalai dr. Az a dolgok nyitja, hogy egész életemben szívesen tettem a dolgom. Mindenkiről, mindenről tudtam. Nagyon szerettem emberekkel foglalkozni. Főként az öregekkel. A fiatalok nem voltak betegek. A gyógyszer csak másodlagos volt, a beszélgetés volt a lényeg. Mindenről esett szó, az pedig út a gyógyuláshoz. Hiányoznak az emberek, akiknek sok szerencsét és jó egészséget kívánok!

Bardóczi dr. Jól döntöttem annakidején. Rengeteget kaptam az élettől: kapcsolatokat, sikerélményeket. Kudarcot is, de van annak is hozadéka. Az életem Alsóörsön teljesedett ki, valami ilyesmire vágytam. Elégedett ember vagyok. Szalai főorvos úr kívánságaihoz pedig csatlakozom.
Végezetül, amivel kezdeni kellett volna: Legyen ez a néhány sor mindkét ünnepelt számára egy virtuális dísztávirat, tele jókívánsággal Alsóörs lakóitól! Szeretettel gratulálunk. 

Kovács Piroska

Módosítás: ( 2016. november 25. péntek, 11:32 )  

Everness Fesztivál

Praktikumtár

Harley-Davidson

Vízparti szállás

Fogyasztóbarát

Balaton riviéra

Hirdetmény

Balaton Best Card