• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

Mandula-túra és májusfa állítás

Nyomtatás

MANDULA-TÚRA és MÁJUSFA-ÁLLÍTÁS

DÉLELŐTT
Lapozgatom  régi naptáraimat, keresem a bejegyzéseket a Mandula-túrával kapcsolatban. 2011-ben  kezdődött, még túra nélkül a Mandula-ünnep, a túra csak két évvel később, a 2013-as naptárban tűnik fel.

Azóta kísérjük figyelemmel e rendezvény népszerűségét, hiszen egy segítőtársammal, Hoffmanné Terivel ott ülünk megszokott állomáshelyünkön a Somlyó oldalában, hogy az utolsó állomáshely utolsó pecsétjét is megkapják a túrázók.

Idén is két távra lehetett nevezni. A 6 km-es táv nem is vonzott idén olyan sok embert, mindössze 43-an választották ezt. Többen családostul érkeztek, kisebb gyerekekkel, volt köztük a papa hátára erősített hordozóban szunyókáló kicsi.  De a legtöbb „munkát” mégis az az apró termetű, zsemleszínű kutyus végezhette, aki egy fővárosi baráti társaság kíséretében érkezett, szájában cipelve egy frizbit, amit rendre elhajigáltak a gazdiék, hogy ő futhasson a játék után. Rendre vissza is hozta, s várta a következő dobást.  Erre a távra legtöbben Győrből érkeztek, de jöttek Szegedről, Bpestről, Szfvárról és a környező településekről is. Alsóörsről egy fiatal apuka érkezett apró fiacskájával, annak tizenkét éves unokatestvérével. Elmondta, hogy ez a túra a rokon fiú  szülinapi ajándéka. Élményt ajándékozni szép és jó gondolat!
A 20 km-es távra (ami valójában 21,5 km) egész sokan neveztek. Magányosan vagy kisebb-nagyobb társasággal járták be ezt a könnyűnek nem mondható, de annál szebb útvonalat. Majdnem 170-en vissza is értek du 16 óráig a Riviéra irodájához. Induláskor a túralap és eligazítások mellé lilahagymás mangalicazsíros kenyeret kaptak ásványvízzel, a túra utolsó állomásán pedig sajtos süteménnyel kínálták a megfáradt vándorokat. Az útvonal leírása a túralapon.  Lovas – Paloznak - Endrődi-kilátó - Nosztori-pihenő - Király-kút-Malomvölgy – Felsőörs - Csere-hegyi kilátó után a Somlyó-hegy volt az utolsó pecsétgyűjtő állomáshely, onnan már szinte pihentető az ereszkedés vissza a partra, az indító helyig. Három kilátó, szépséges völgyek és emelkedők, takaros, rendezett falvak. Sokan nyilatkoztak erről: milyen szép is ez a vidék! Ám az alsóörsi temető alatti kanyarban eléjük táruló látvány, a letarolt, „kiharapott” erdőrész sokakat megdöbbentett, a kék jelzéses ösvényt már alig lehet megtalálni. A szervezők negyven kindertojás-belsőt rejtettek el az állomások környékén, ezeket a később startolók már hiába keresték. Visszaérkezés után jutányos árú babgulyással lehetett oldani a fáradtságot, de gondoskodtak vitorlázási lehetőségről is a szervezők.
Alsóörsről egy házaspár teljesítette derekasan a távot, dicséret nekik érte. Sajnálom, hogy nem jegyeztem fel a nevüket, megérdemelnék a név szerinti említést is. Nem is tudom megválaszolni a kérdést: a helybélieknek miért nem vonzó egy ilyen remek túralehetőség, amikor az ország távoli helységeiből érkeznek szép számmal. Csak néhányat említek: Bpest, Szfvár, Esztergom, Szombathely, Sopron, Körmend, Gödöllő, Tata, Orosháza, Pápa, Ajka, Herend, Dorog, Százhalombatta, Mosonmagyaróvár, Kaposvár, Makó, Sárvár…… s még sorolhatnám tovább.
Az első két befutó fiatalember szinte kocogva  tette meg a távot végig, utánuk sokáig nem érkezett senki. Ők igazán törekedtek a teljesítményre, egyikőjük mondta is, hogy egy nagyobb verseny felkészítésének tekinti a Mandula-túrát.
Említést érdemel még az utolsó induló is, elsősorban segítőkész figyelmessége okán, hiszen felajánlotta, hogy össze is szedi a jelzőszalagokat, amiknek a kihelyezése is két nap bejárást jelentett az előkészületek közben. A fiatalembert Szabolcs Tamásnak hívják.

Ahhoz képest, hogy előző délután hatalmas zápor verte végig a környéket, nem kedvetlenítette el a túrázni szeretőket, s jól számítottak. A szomjas föld elnyelte a vizet, az erős szél lesöpörte, felszárította a fákról, bokrokról is, az erdei utakon sem kellett dagonyázni. Ideális nap volt a túrához: napsütés és felhők váltogatták egymást.
A mandulafák rég elvirágoztak, a zöld, bársonyos mandulaszemek már növekednek a fákon, ekként növekszik ennek a túrának is a híre. A Somlyó-hegyi kilátónk meg egyenesen elbűvölt mindenkit. Elismeréssel nyilatkoztak a panorámán túl a szépségéről, kényelmesen járhatóságáról, a nívós kivitelezésről. Még olyanok is, akiket gyengéd erőszakkal kényszerítettünk fel a kilátóba, pedig már olyan fáradtak voltak! Ők külön kaptak a mosolygós, piros szívszemű pecsétből a karjukra is.

ÉS DÉLUTÁN…..
A program délután a Merse parkban folytatódott. Aki nem ismerte a járást, az is könnyen odatalált, ebben az órában a községben „egyirányú” volt a forgalom. A zsenge ifjúságtól az unokáik produkciójában gyönyörködni vágyó nagyszülőkig minden korosztály képviseltette magát. A Merse park már régen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ha népszerűségi listát állítanánk fel a legkedveltebb alsóörsi rendezvényhelyszínekről, előkelő helyezésre számíthatna.

Ezen a napsütötte szombat délutánon májusfaállítás ceremóniájának szándékával gyűlt össze a parkban Alsóörs apraja - nagyja. Írott források igazolják, hogy ez a szokás ismert volt már a XV. században, sőt néhol azt megelőzően is. Bár a májusfaállítás időpontja (április utolsó, május első napja) egybeesik két apostol, Fülöp és Jakab vértanúságával, Temesvári Pelbárt, a középkor jeles prédikátora így ír róla: „ezen a napon a világ fiai ősidőktől fogva árnyas erdők és ligetek kellemességével, madarak énekével gyönyörködtették magukat”.  Alsóörsön más is történt.
A természet megújulásának ünnepét köszöntő műsor Kálmánfi Gábor, a Művház csapat művelődésszervezőjének köszöntő szavaival vette kezdetét. Miután mindenki „megváltotta” állóhelyre szóló jegyét, az alsóörsi óvodások mutatták be gondosan összeállított műsorukat. A Napsugár Óvoda Csiszárné Huszár Judit vezette nevelőtestülete kört alkotott a kicsikkel, és máris kezdődhetett a régi nóta, az Iglice szívem, iglice, a Mély kútba tekintek és a többi körjáték, végezetül Nagy László megzenésített verse a Balatonról, aki elmondja, hogy senki se látta, csak maga csodálta a part rejtelmeit.
A gyerekek műsora után eljött a nap fénypontja: a májusfa felállítása. A sudár, szép formájú fenyő még a földön feküdt, amikor szorgos kezek színes szalagok sokaságával feldíszítették. Nem volt könnyű felállítani. Végül győzött a kollektív cselekvés, amelyből Hebling Zsolt polgármester, a község jelenlévő elöljárói, szülők és vendégek egyaránt kivették részüket. 
A nap utolsó eseménye batyus szalonnasütés volt, amelyhez három tűzrakó helyet, tűzifát és zenét biztosított az önkormányzat. Amíg pompás illat (és némi füst) terjengett a levegőben, én néhány résztvevővel beszélgettem. Mindannyian örültek annak, hogy a helyi szokás néhány évvel ezelőtt, ha más formában is, mint korábban, de ismét életre kelt. Régebben ilyenkor a mai Somlyón magasodó kilátó helyén találkozott és állított májusfát a falu ifjúsága.  A felvidéki Ragyoc községből származó Koronczi Endre és Kapolcson született felesége, Márta, akik Budapesten laknak és negyven éve üdülőtulajdonosok Alsóörsön, elmesélték, hogy hajdan országszerte a lányos házak kapuja előtt magasodott az éj leple alatt csendben, lopva, felállított májusfa, az udvarlási szándék, szerelmi vallomás kifejezéseként. Közösen a legények a kocsmák előtt állítottak fel májusfát.

Most már csak egy esemény van hátra ezzel kapcsolatban, a májusfa kitáncolására. Erre azonban egy hónapot várni kell. Addig a büszke fa fennen hirdeti, hogy itt a tavasz, megújul a világ.

Csiszár Edit és Kovács Piroska

Nagy Veronika és Zórád Ferenc fotói:

Módosítás: ( 2017. május 04. csütörtök, 21:24 )  

Nyárbúcsúztató

Zorall Sörolimpia

Praktikumtár

Vízparti szállás

Balaton riviéra

Harley-Davidson

Fogyasztóbarát

Hirdetmény

Balaton Best Card