• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

Everness fesztivál beszámoló

Nyomtatás

EVERNESS: a tudatosság fesztiválja

Idén az alsóörsi Pelso kemping adott otthont ennek a fesztiválnak. Öt éven át Balatonakarattyán rendezték meg, kinőtték, új helyszínt kerestek, s Alsóörs megfelelőnek látszott.

Elég nagy a hely, árnyas fák is akadnak bőven, s ennek különösen lehetett örülni, mert a rendezvény ideje alatt végig kánikula tombolt. De ez alapvetően nem befolyásolt semmit.
Kedd délután nyitotta kapuit a fesztivál, hosszú sorok kígyóztak a konténer iroda előtt, bizony jócskán kellett várni a nagy melegben arra az azonosító kis szalagra, amit az ember csuklójára fűztek, enélkül be sem léphetett senki. Tudjuk, minden kezdet nehéz, de azt hiszem, ennél több, komolyabb  fennakadás nem is akadt a fesztivál ideje alatt.
Összeraktam a kis hátizsákom, s elindultam, hogy éljek a Halászbokorban is megjelentetett felajánlással, miszerint helyi lakosok térítésmentesen látogathatják a programokat. Kaptam is egy helyes kis fehér karkötőt „gyerek” felirattal, de sebaj, lassan a második gyerekkoromat élem majd. Ők már tudják. Egy nap kivételével minden nap „fesztiváloztam”, s elmondhatom: régen éreztem magam ennyire jól. Pedig egyedül mentem, ismerőssel véletlenül akadtam össze, s mégsem éreztem magam magányosnak.

A kapuban kaptunk egy részletes programfüzetet, melyben térkép segíti az eligazodást, amire szükség is volt, mert a legnagyobb, nagy és kisebb sátrak, helyszínek között eltalálni először elég reménytelennek tűnt, de néhány kör után ez már nem volt gond.

Nagyon sok fiatal érkezett a fesztiválra hátizsákkal. Vonattal vagy ezzel-azzal jöttek, de az autók is szaporodtak a hatalmas mezei parkolóban, s a kis színes sátrak is a kempingben. Sűrűn, szorosan a kijelölt helyeken, aztán már azokon túl is a vendégházak közt. S a helyszínek is változatosan, de logikus rendbe szervezve lettek kijelölve. Gazdag programkínálatból választhattak az ország minden részéből érkezők. Egy nap programjai hét oldalon olvashatók a beszédes nevű helyszínekhez rendelve, időrendbe sorolva. S azt tapasztaltam, hogy az időre is nagyon figyeltek a szervezők, az önkéntes segítők mindenütt pontosan ügyeltek erre. De az előadók is tudták ezt. Az elnevezések már többnyire az oda köthető témákat is elárulták, néhány példa a sok közül: Zöld-s-ég, EverTest, Hangutazók, Dzsem, Manna, Szülők Sátra, Gyermekfalu, HarmoNet, Tudatos Szex, Új Egyensúly, Befogadótér, Bodywork, Boldog Sátor, Táncos Part……

A témák sokfelé ágazóan kiterjedtek létezésünk minden területére. A test-lélek-szellem egységét szem előtt tartva közel 600 program várta az érkezőket. Klein Csaba fesztiváligazgató bevezető gondolataiból: „…hiszünk benne, hogy lehet öt napban a hétköznapitól kicsit eltérő világot mutatni, olyan világot, amelyben hosszú időre tartó inspirációt találhatunk és más emberként térhetünk haza…
Kora hajnaltól éjszakába nyúlóan élt a fesztivál. Hajnalban indult a jóga (többféle irányzattal lehetett ismerkedni), a kocogás, a légzőgyakorlat, a csi-kung , az öt tibeti ritus,  kicsit később más fitt-gyakorlás, aztán a sok-sok jó program. A csi-kunggal ismerkedtem egyik reggel tevőlegesen is. Háttér a susogó nádas, s egy félig-meddig árnyékot adó fűzfa környékén harminc-negyven ember utánozza a vezető mozdulatait, gyanítom, nem én voltam az egyetlen „elsős” e csapatban.

Nekem nehéz volt a választás, egyszerre több téma is érdekelt volna, néha csak bolyongtam a helyszínek közt, s itt-ott megálltam kis időre, időnként célzottan kerestem egy-egy előadást vagy foglalkozást. Mert a műfaji sokszínűség is jellemzője e fesztiválnak, itt biztosan talált mindenki vonzó programot a maga érdeklődésének megfelelően. Hajnaltól éjszakáig. 
Itt minden arról szólt: miként élhetnénk boldogabban, tudatosan, környezetünkre is vigyázva.
Zaklatott, minden módon mérgezett világunkat hogyan lehetne jobbá tenni, belső békénket, egyensúlyunkat megteremteni, kapcsolatainkat jobbítani, miközben ezer kihívás, elvárás, külső nyomás nehezedik ránk?  Ezeket az utakat, lehetőségeket lehetett e néhány napban bejárni, megpróbálni, megismerni. A jeles hazai és külföldi előadókkal megtett szellemi kalandozásokon túl, workshopokban folytak a műhelymunkák vagy még intimebb helyeken kis csoportok foglalkozásai.
Már első este megtapasztalhattam az egész fesztiválra jellemző nyitottságot. A Magora sátorban Női lélek, női ritusok címmel tartott összejövetelre húsz nő érkezett: fiatalok és idősebbek egyaránt, Békéscsabáról, Kaposvárról, Sopronból…..  S a ráhangolódás után egy nagyon őszinte, személyes kérdéseket is feltáró beszélgetés alakult ki, amelyet a vélemények még érdekesebbé tettek.

Több helyszínen zenéltek, táncoltak, táncot tanítottak, mindenütt „telt ház” volt.  Szándékosan nem emelek ki neveket, mert igazságtalan lennék. Az egyik színpadon (egy sötétkék félkör sátor árnyas fák alatt) sorban zenéltek remek előadók. Lenyűgözött egy improvizációs zene, ami mélyen átjárt engem is, ezt a zenészt megkerestem egy másik sátorban, ott is sűrűn körbe ülték, állták a zenéjét kedvelők, oldódtunk. S az sem zavart senkit, hogy húsz méterre egy másik helyszínen kb. hatvan nő tanult egy haiti táncot. Kicsit néztem őket is, nem az utánzás volt a lényeg, hanem az átélés.

Mindenhol természetes volt minden. Elfogadó és barátságos. Sokan gyerekekkel érkeztek (foglalkoztató várta őket). S négylábú barátok is szép számmal részt vettek a fesztiválon. Pórázon vagy anélkül láttam őket, de ugatást alig hallottam. 

A közel ötezer fesztiválozó nagy többsége fiatal volt. Persze középkorúak és idősebbek is előfordultak, nem is kevesen, ők azok, akik nyitottak e témák iránt, s keresik a lehetőségeket a tanulásra. Mert tanulni lehetett bőven. Befogadni, elgondolkodni, átélni….. De mégis a legnagyobb öröm számomra az volt, hogy érezhetően sok fiatal akar másként élni, gondolkodni. Tudatosabban szervezni az életét és gazdálkodni az energiákkal. Reménykeltően jó érzés.
Utolsó programjaim egyikén mellém ült egy Szolnok környéki középkorú hölgy. Beszélgetni kezdtünk, aztán együtt mentünk a következő, mindkettőnket érdeklő programra.  Oly keveset tudunk egymásról, de tudom, emlékezni fogunk egymásra. Majdnem húsz másodperces öleléssel váltunk el egymástól. S az ölelés üdvözlésnek vagy búcsúzásnak szánt „hosszított” formáját gyakran láttam a fesztivál alatt. S ez nem hóbort vagy divat. Bizonyított már, milyen fontos az egészség szempontjából is az érintés, a szeretetteljes ölelés.
S amiről nem szabad megfeledkezni! Kb százhúsz ember szervezte a programokat, közel kétszáz ember önkéntes munkásként szolgált a rá osztott feladatkörben. Csendes kis autók vitték az árut, hordták a szemetet, szinte észrevétlen. Nélkülük nem lehetett volna sikeres a fesztivál.

 Csiszár Edit

Zórád Ferenc fotói:


 

Módosítás: ( 2017. június 29. csütörtök, 12:20 )  

Praktikumtár

Harley-Davidson

Fogyasztóbarát

Vízparti szállás

Balaton riviéra

Hirdetmény

Balaton Best Card