• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

A kézhez vett gyémántdiploma

Nyomtatás

Gyémántdiplomával a zsebben

Lechner Istvánné Sándor Ilona, az alsóörsi Endrődi iskola nyugalmazott igazgatóhelyettese nagyon boldog. Jó oka van rá: hatvan évvel ezelőtt lépett át az iskolapadból a nagybetűs Életbe.

A pillanatot nemcsak emlékezete őrzi, hanem egy díszes oklevél is, a néhány nappal ezelőtt kézhez vett gyémántdiploma.
Ha portrékat kellene rajzolnom olyan emberekről, akik megtalálták életük értelmét, ő biztosan köztük lenne! Minden szavából, valamennyi felidézett emlékéből, csillogó tekintetéből árad a semmivel össze nem téveszthető felismerés: jó szívvel tette, szerette azt, amit egy életen át csinált.

Hogy elsőgenerációs értelmiségiként miért választotta éppen ezt a hivatást? Már az óvodában is azt játszotta, hogy tanít. Meséli, hogy annyira szeretett iskolába járni, hogy egy alkalommal, amikor édesanyja frissen fejt tejet kínált neki, amit nem szeretett, csak azért itta meg, mert azt mondták, hogy különben nem mehet iskolába. Később, egészen az 1954-ben Jászberényben jeles eredménnyel abszolvált maturáig olyan nevelői voltak, akiktől példaértékű mintát kapott erről a szép hivatásról. Felsősokú tanulmányait Budapesten kezdte az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolán. Ez az intézmény 1955-ben beolvadt a Szegedi Tudományegyetem Pedagógiai Karába. Három felejthetetlen évet töltött ebben a szép városban. A kollégiumban, ahol lakott, élénk közösségi élet folyt. Szívesen gondol ma is a diákbálokra, a Tisza partján tett sétákra, koncertekre, színielőadásokra, de az is beívódott emlékeibe, amikor 1956-ban megszavazták a forradalom (akkor még) tizenhat pontját, és elküldték a pesti egyetemre. Aztán beköszöntött 1957. augusztus 15-e, és a végzett mintadiák biológia – földrajz szakos tanárként katedrára állt.

Balatonkenese volt pedagógus pályafutásának első állomása, ahol szaktárgyain kívül rajzot is tanított. Három év múltán népgazdasági érdekből Alsóörsre helyezték, és megbízták az igazgató helyettesi munkakör betöltésével. Óriási lelkesedéssel látott munkához. Olyan tantestületbe került, ahol jó kollektíva volt, ahol jól érezte magát. Nevelési elve: felhasználva a tanultakat, reális életre, szépre, jóra tanítani a gyerekeket. Ennek szellemében igyekezett mindenkor ő maga is maximumot nyújtani. Munkaköri feladatain túlmenően számtalan ötletet valósított meg, többek között biológia – környezetvédelmi – bélyeggyűjtő – vöröskeresztes szakkört szervezett (utóbbival versenyen vettek részt), a TV is felvette, amikor a víz pH értékét mérték egy kiránduláson, más alkalommal az Úttörővárosból érkezett szakember segítségével helyeztek el ismeretterjesztő táblákat a kilátó környékén. Aktív élet folyt az iskolában, jó visszagondolni rá, meséli elrévedezve, nem volt hiábavaló a sok munka. Az alsóörsi iskola jó alapokat biztosított növendékei számára, diplomás emberek kerültek ki e falak közül.

Ötvenéves korában aztán más forgatókönyvet írt számára az élet: megromlott egészségi állapota miatt, huszonöt év szolgálat után nyugdíjba került. Bedolgozóként bútorhuzatokat kezdett varrni a veszprémi bútorgyár számára, kertészkedett, „unokázott”. Férjével – aki a Videotonban dolgozott – két gyermeket neveltek fel: Beátát, aki Veszprémben orvos és Sándort, aki sajnos már nincs köztünk. Az unokák, Luca és Léna, bearanyozzák az életét. Nagyanyjuk munkássága példaként áll előttük: „Ön évtizedeken át munkálkodott az ország felnövekvő nemzedékeinek nevelésében, közmegbecsülésre méltóan teljesítette hivatását, munkássága ma is hat tovább a magyar társadalomban” – áll a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Dékáni Hivatalának levelében. József Attila örökérvényű sorait, amely őt egész életében vezérelte, mottóként unokáinak is továbbadta: „…dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”.

Kovács Piroska

Módosítás: ( 2017. november 13. hétfő, 17:51 )  

Praktikumtár

Harley-Davidson

Fogyasztóbarát

Vízparti szállás

Balaton riviéra

Balaton Best Card