• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

Horgásznapi krónika

Nyomtatás

A halak nem tolongtak, de remek volt a hangulat. Szeptember 15-én, szombaton egész napra kibérelték a horgászok az alsóörsi vizeket: délelőtt többnyire a jószerencsét várták, délután az alkalmi szakácsok mérték össze tudásukat, az este és az éjszaka a kikapcsolódásra vágyóknak kedvezett.

Nem szokványos dolog, hogy valakinek egy horgásznapon XXIII. János pápa gondolata jusson először az eszébe. Márpedig velem ez történt. „Ne azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt” – mondta ő. Miként ennek már számtalan jelét adta, Alsóörs Község Önkormányzata és a Veszprémvidéki Horgász Egyesület ismeri, magáévá tette és eredményesen alkalmazza ezt az örökigazságot.
Ez már a negyedik olyan alkalom, amikor az Alsóörsön otthonra talált horgászokkal közösen rendezett az önkormányzat horgász- és halfőző versenyt, ám ez volt az első olyan esemény, amelyet egésznapos programfolyam kísért a korareggel történő regisztrálástól az éjfélig tartó utcabálig. A rendezők ilyenkor mindenre és mindenkire gondolnak, kielégítve a gyermekek és a felnőttek igényeit.

A horgászverseny résztvevőinek a strand adott otthont. Ők harminchatan voltak és tizenkét csapatba tömörültek. nagyobb létszámra lett volna igény, de ennyi volt a terület befogadóképessége. A rendezvényt Hebling Zsolt polgármester és Koltai Lajos, az egyesület elnöke nyitotta meg. Hebling Zsolt elmondta, hogy példaértékű az a kapcsolat és az az együttműködés, amely közöttük uralkodik, az egyesület elnöke pedig azt, hogy folytatni szeretnék a hagyományokat, egy kivétellel: örül annak, hogy az előző évekkel ellentétben most nem szakad az eső.

Azt nem lehet mondani, hogy Fortuna kedvezett a versenyzőknek. Három óra állt rendelkezésükre, de nagyon kevés halat fogtak, közülük a lenagyobbat, egy 1,100 kg súlyú keszeget Zenyik Tamás, aki 1,685 kg teljesítményével Kröbl Attila és Kalász Nándor előtt az egyéni versenyt és a vele járó serleget is elnyerte. A csapatversenyben a Veszprémvidéki Horgász Egyesület 3. csapata aratta le a babért (2,425 kg halat fogtak), második helyezést ért el a herendi Ponty tim, harmadik a Falka Peca lett. A vándorkupát egy évig a VVHE őrizheti.

Steinbach Emil és hét tagú családja Herendről érkezett. Húsz éve van Alsóörsön nyaralójuk, erős szálakkal kötődnek a községhez. Most a fiatalok versenyeztek, Tamás Péter és Réka, de elkísérték őket a nagyszülők is, akiktől a horgászat szeretete származik.  Hudák Zoltán Gyálról először jár itt. Barátja invitálására jött, nem bánta meg. A horgászatban azt szereti – mondta viccesen, hogy az embert békén hagyják, itt még a halak is megtették ezt. Buti Attila sínhegesztő és neje, Brigitta gyakran jár szerencsét próbálni, de mivel a Vas megyei Nemeskereszttúron laknak, inkább annak környékére. Számukra a pecázás nem kihívás, hanem pihenés. Bíró Kámán és Horváth Zsolt Ösküről, Zsombók Árpád Várpalotáról, a VVHE tagjai. Dicsérik az egyesületet, összetartó közöség alakult ki – mondják. Sokat kapnak tőle, de úgy érzik, hogy ők is tesznek érte. Emlékezetesek a Tanyanapok, a rendezvények. Előkerülnek a régi emlékek, köztük Matula bácsi kunyhójának mása a soroksári Duna-ág mellett, az erdő csendje, a természet lenyűgöző szépsége, a feledhetetlen fiatalság.  Jókedvben, poénokban nincs hiány: megtudom többek között azt, hogy a halak a déli partra mentek, mert ott sekélyebb a víz és még nem tudnak elég jól úszni, mások azt mondják, hogy nem ártott volna nagyítót hozni, és azt is, hogy a kicsiket meg kell becsülni, mert ők a jövő reménységei. Ilyen hangulat uralkodott, amikor Hebling Zsolt polgármester és Koltai Lajos, a VVHE elnöke átadta a helyezésekért járó díjakat és okleveleket.  Koltai Lajos örül annak, hogy szinte ugyanazok a csapatok vettek részt az idei versenyen, akik már korábban is, ez azt jelenti, hogy elégedettek és jól érzik magukat ebben a közösségben. Ami pedig a jövőt illeti, apróbb finomítások várhatók. 

Miközben a horgászverseny folyt, benépesült a Sirály park menti parkoló és a színpad környéke. Ebben a térségben kezdődött ugyanis a halételek versenye, amelyet szintén Hebling Zsolt és Tatai Lajos nyitott meg. A kiírás szerint a 3 – 5 fős csapatok bármilyen ételt készíthettek, az újszerűséget és a tálalás esztétikumát a Zsirai Tünde mesterszakács, elnök – Katona Tímea – Ferenczy Gábor összetételű zsűri külön díjazta. A verseny során jól megfértek egymás mellett a hagyományos receptek alapján főzött ételek és a különlegességek. Több csapat versenyzett halászlével. Közéjük tartozik Faragó József csapata, a Falka Peca, akik bajai módon, gyufatésztával kínálták a hallét. A Budapestről érkezett vendégek először járnak nálunk, nem szoktak versenyezni sem, nem úgy, mint a szintén fővárosi „Mi így szeretjük” elnevezésű csapat, akik harmadszor vesznek részt a nemes küzdelemben. Valamennyi alkalmat kihasznált eddig a Dexion névre hallgató alsóörsi – siófoki baráti társság, akik hazai vizeken szoktak szerencsét próbálni. Gyuri, Tibi, Gyula, Balázs és a két főszakács, Magdi és Marika balatoni halászlével nevezett. Az ételbe nemcsak a szükséges fűszereket tették bele, hanem szívüket - lelküket is „mindent a győzelemért!” jelszóval. Hosszú sor állt az alsóörsi óvoda standja előtt. Kitűnő konyhájuk 250 adag halászlét főzött versenyen kívül.  A Heiter Sándor vezette veszprémi Jeruzsálemhegyi Baráti Kör csapata bakonyi betyáros (gombás - tejfölös) halpaprikása csalános zöldgaluskával igazi különlegességszámba ment. Ők készítették el azt a halkrémmel töltött kelttésztát is, amelyhez az indiai konyhára jellemző kitűnő csatni dukált. A csapat az eddigi versenyek mindegyikén részt vett, ők nyerték meg annak idején az első megmérettetést is.

A zsűri elnöke elmondta, hogy valamennyi „versenymű” ízletes és tetszetős volt, jártasságot mutatott a gasztronómia rejtelmeiben. Ezért sorrendiséget nem állapítottak meg, viszont kiosztottak két ezüst- és három aranyérmet. Ezüstérmet érdemelt ki a Falka Peca csapat, a Dexion, aranyat az „Ahogy mi szeretjük” és a Jeruzsálemhegyi Baráti Kör I. és II. csapata.  A verseny vándorserlegét az „Ahogy mi szeretjük” kapta.

A gasztronómiai örömök után a kultúra vette át a vezető szerepet. Elsőként Fábián Éva, a Kócbabák énekese, a Neoton Familia alapító tagja szórakoztató a népes gyereksereget, akik a közös produkciók során nem hoztak szégyent alsóörsi mivoltukra. A kicsik számára különben nagy lehetőség volt a horgászok ünnepe, egész nap az övék volt a tér, pontosabban a parkoló, ahol különleges játékok sokasága várta őket. Ékesnő után énekes, most már a felnőtt korosztálynak: Dávid Roland, aki hazajár hozzánk, igencsak nívós produkcióval emelte az esemény fényét. Előadásában többféle korszak többféle stílusa kelt új életre, remek volt valamennyi. Őt a népszerű M.É.Z. együttes követte. A skót folkzenét játszó „Meg nem Értett Zenekar” – akiknek nem célja van a világon, hanem dolga – már régen megértésre talált amerre csak jár, hiszen nagyszerű, amit csinálnak. Ez alól az ír sztepptánc társulattal, az Erinnel közös alsóörsi fellépésük sem volt kivétel.      

Még mindig kellemes volt az idő (napközben sokan fürödtek, strandoltak), amikor a világot jelentő deszkákra állt az est sztárvendége, Falusi Mariann Artisjus-díjas dzsesszénekesnő, műsorvezető, színésznő, akinek neve egy életre összeforrt a népszerű Pa-Dö-Dö együttessel. Ezúttal a Füred Dixielanddal lépett fel, a közös produkció kellemes élményt nyújtott a hallhatóság számára. Erre biztosítékot jelentett a műsorválasztás is, hiszen a feledhetetlen Ella Fitzgerald és Luis Armstrong örökzöldjeiből hallhattunk válogatást. A horgászok emlékezetes napja utcabállal zárult, a talpalávalót a Viktória zenekar szolgáltatta. 

Összességében elmondható, hogy az I. Alsóörsi Horgásznap sikeres volt. Ebben része van a szervezőknek, a fellépőknek, a versenyzőknek, a Művház – Csapat

Kovács Piroska  

Nagy Veronika és  Zórád Ferenc fotói:

Módosítás: ( 2018. szeptember 18. kedd, 09:17 )  

Praktikumtár

Balaton riviéra

Vízparti szállás

Fogyasztóbarát

Balaton Best Card