• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

Közelkép -beszélgetés Teleki Gergő zongoraművésszel

Nyomtatás

Augusztus 14-én újabb állomásához érkezett az alsóörsi református templom A zene szentélye elnevezésű komolyzenei hangversenysorozata.

Egy hegedű- és egy zongoraművész volt a vendégünk: Nicos Ormanlidis és Teleki Gergő, akivel alkalmam volt beszélgetni.

 Bár templom falára nem szokás, ki lehetett volna tenni a „megtelt” táblát, olyan sokan voltak kíváncsiak a Budapesten született, görög menekültcsaládból származó, Németországban élő művész – tanár és a csodagyerekként aposztrofált, még ma is csak krisztusi korban lévő zongoravirtuóz közös hangversenyére. Véget érni nem akaró vastaps a helyszínen – elragadtatott hangvételű nyilatkozatok azt követően. Így aztán nem kellett sokáig gondolkoznom azon, hogy mivel indítsam a beszélgetést:

Először is engedje meg, hogy gratuláljak! Ha egy hangverseny után az ember még napokig felidézi a hallottakat, akkor azok mély benyomást gyakoroltak rá. Milyen műsort állítottak össze a Zene szentélye közönsége számára?
Olyan műveket szándékoztunk megszólaltatni, amelyek nemcsak hozzánk, hanem reményeink szerint hallgatóságunkhoz is közel állnak, ismertek, népszerűek, magas művészi értéket képviselnek. A közös produkciók sorát néhány szólóval színesítettük. Elhangzott Brahms: I. és V. Magyar tánca, Sarasate: Carmen fantáziája, Ernst: Magyar melódiák című műve és ír népdalokra írt variációi, valamint három Liszt mű: a Villa d’ Este szökőkutjai, a II. és a VI. Magyar rapszódia, ráadásként ismét Sarasate, a Zigeunerweisen.

A felsorolt művek közül melyik áll önhöz a legközelebb? Van kedvenc szerzője, zenei korszaka?
A Carmen fantázia, elsősorban a hangzásvilága miatt. A habanera előtti kártyaária elvarázsol, az utolsó tétel virtuóz, élmény játszani. Megtanultam a Horovitz – féle változatot is. Természetesen sok mást is szeretek: Beethoven szonátáit, szélsőségekben is megnyilvánuló zsenialitását, a neoromantikát, Rachmaninovot.

Ami a virtuozitást illeti, nem áll távol öntől sem. Sokat gyakorol?
Ez változó. Ha a tizenhét év átlagát nézem, amióta zongorázom, akkor azt mondom, hogy naponta úgy három – négy órát, de az is előfordul, hogy nyolcat. Skálázni nem szoktam, magát a művet játszom rögtön tempóban, ha szükséges, egy - egy ütemet a végtelenségig ismételve, addig, amíg nem lesz tökéletes.

Úgy tartják, hogy a dolgokat nem lehet elég korán kezdeni. Önnek sikerült.

Négy éves voltam, amikor zongoratanár édesanyám észrevette, hogy van érzékem a zenéhez: képes voltam hallás után elsajátítva klasszikusokat játszani. Kilenc voltam, amikor „pályát választottam”, ehhez azonban meg kellett tanulnom a kottaolvasás művészetét, amelyben dr. Somos Istvánné tanárnő, a drága Lilla néni volt segítségemre. Mindez Dunaújvárosban történt.

Teleki Gergőt tizenegy éves korában felvették a Zeneakadémia Különleges Tehetségek Képzőjébe, majd a svéd Lundi Zeneművészeti Egyetemre. Az utolsó évet itthon végezte, művészdiplomáját azon a Zeneakadémián vette át, ahol tizenhárom éves korában Beethoven: C-dúr zongoraversenyét játszotta és ahol 2001-ben elnyerte a „Zeneakadémia legeredményesebb növendéke” címet. Ezt az elismerést még számos siker követte, köztük győzelem az országos négykezes és kétzongorás versenyen, valamint Kiemelt nívódíj.

Azóta hangversenyek sorát adja szerte a világban, köztük Rómában, Pekingben, Torontoban, Hágában, csak néhányat említve a gazdag választékból. Melyikre emlékszik vissza a legszívesebben és miért?
A montreali dómban adott koncertem nagy élmény volt számomra. Ötszáz fős hallgatóság előtt játszottam Liszt zongoraversenyét. 2016-ban történt.
Jelenleg más kihívással is szembe kell néznie. Tanári pályáját felcserélve Veszprémben szép feladat várta.
A Petőfi Színház tisztelt meg azzal, hogy zenei vezetője lehetek. A Kurázsi mama kapcsán kerültem oda. Sokoldalú tevékenység, a zenekar összeállításától a dalok betanításáig, a vezényléstől a korrepetálásig, úgy tudnám összefoglalni, hogy benne foglaltatik a társulat zenei élete.

Néhány nap múlva ismét változás következik be az életében, nem is akármilyen.
Igen. Augusztus 24-én még lesz egy koncertem Balatonalmádiban, aztán tíz éves kisfiammal, Endrével –akit egyedül nevelek– egy év időtartamra Torontoba költözünk. A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága bízott meg egy ottani zenei intézmény felépítésével. Torontoban sok a magyar, ám nemcsak ők élnek ott, hanem Bartók és Kodály szellemisége is. Nagy kihívás, megtisztelő feladat.

Hosszasan lehetne még folytatni ezt a beszélgetést, hiszen a sokoldalú fiatal zongoraművész –zeneszerző, aki imád improvizálni és rajong Adyért, számos nagyszerű terv megvalósítását dédelgeti.
Kívánjuk, hogy küldetését teljesítse sikeresen, és váljanak valóra álmai!

Kovács Piroska 

Zórád Ferenc fotói:

Módosítás: ( 2019. augusztus 21. szerda, 09:33 )  

Praktikumtár

Balaton riviéra

Vízparti szállás

Fogyasztóbarát

Balaton Best Card