• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

Töklámpások készültek

Nyomtatás

Jó néhány éve kezdődött, hogy október végén ismét töklámpások világítanak szerte a faluban. Igaz, idegenből származó divat keltette életre a régi kelta szokást, amivel az ártó szellemeket akarták elűzni az emberek a fény erejével.

Gyerekkorunkban mi is mindig faragtunk tököt, méghozzá jókorát, vájtuk a belsejét, s tettünk bele gyertyát minden este, a lépcsőre állítottuk, s tetszett nekünk, mit sem tudtunk a gonosz szellemekről. S valószínűleg a ma délutáni program résztvevői is inkább egy jó családi program lehetőségét látták meg a felhívásra érkezve: szülők/nagyszülők és gyerekek együtt……

Az előző évek szokásával szakítva az egész programot a nagyterembe szervezték, s bizony, jól számítottak. Sokkal többen érkeztek, mint eddig bármikor. A gondosan berendezett terem tengelyében az egymásra merőleges asztalsorok egy sejtelmes lámpa tövében értek össze. Az asztalokon semleges színű terítőkön piros kendőkre helyezett mécsesek, a színpad elején szintúgy, az ablakokon papírdíszek, s egy-két oldalt elhelyezett kis asztalon szintén mécsesek, s alattuk valami puha fekete szösz nyújtózkodott erre-arra a piros asztalterítőn…. ezt érdeklődéssel tapogatták a gyerekek. Az uralkodó színek: a fekete, narancssárga és piros. A sarokban egy kitárt karú világító szellem.

Az érkezőket a bejárathoz legközelebbi asztalon és földön a faragásra váró szép, formás sárga tökök várták, el is kelt mind a negyven, amivel a művelődési ház készült. Sokan hozták magukkal a faragnivalót. A meghirdetett időpontban csak néhányan láttak munkához, ekkor még nagy nyugalom uralkodott a teremben. A kivetítőn sejtelmes képek váltogatták egymást, a háttérzene is ezt sugallta. Aztán egyre többen érkeztek, s a terem megtelt zsongással, beszéddel, nevetgéléssel. Az asztaloknál szorgos kezek, többnyire anyukák keze segítette, irányította a faragást, de több helyütt apukák is teljes erőbedobással vettek részt az alkotásban. Nem csak a tök kemény héjával kellett megküzdeni, a formát megtalálni, jól kivágni is nagy koncentrálást igényelt.
Az elkészült töklámpásokat az alkotók a színpadra helyezték, két számot kaptak, egyiket a tök elé helyezve hagyták, a másik náluk maradt. A három tagú zsűri többféle szempont alapján választott, ha nem is könnyen. A kategóriákban két-két faragványt emeltek ki, a következő szempontok szerint: legkreatívabb tök, legrémisztőbb tök, legkedvesebb tök, legnagyobb tök, legkisebb tök, leghagyományosabb tök, s még egy kategória: olyan tök, amit díjaznék még valamiért. Ez összesen tizenkilenc elismerést jelent. A színpadon ötvenöt faragott tök sorakozott, egy sorban el sem férve. S nagyon szép és jó, ötletes, míves kivitelezésű faragások születtek.

Legalább húszan jelmezt is öltöttek. Több csontváz is sétálgatott a teremben, s hogy nem ijedt meg tőlük senki, az csak a derűs hangulatnak köszönhető. Az arc- és szemfestések is elismerésre méltóan igényesen készültek.

Az eredményhirdetéskor mindenki kapott ajándékot, megtoldva a moderátor Kálmánfi Gábor választásával, sőt a 13-as számú fiatalember is ( elvégre 31-ét írjuk).
Közben az aprónép, a kistestvérek is rátaláltak a legjobb elfoglaltságra, futkároztak körbe-körbe. A legapróbbak édesanyjuk karjából szemlélték ezt a mozgalmas világot, talán ők a jövő tökfaragói.

Még egy séta a művelődési ház körül a mécseseket rejtő töklámpásokkal, aztán mindenki hazatér, s lámpása otthon világít tovább a korán érkező őszi estéken.

Csiszár Edit

Nagy Veronika és Zórád Ferenc fotói:

Módosítás: ( 2019. november 04. hétfő, 08:59 )  

Praktikumtár

Balaton riviéra

Vízparti szállás

Fogyasztóbarát

Balaton Best Card