• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

Az Alsóörsi Föstőörs kiállításáról

Nyomtatás

Július 23 és augusztus 22 között rendezi meg szokásos éves tárlatát az Alsóörsi Föstőörs a község legnevezetesebb épületében, a Török házban.

Az élet úgy hozta, hogy az idei alkalom jónéhány szempontból eltér a megszokottól. Minden úgy kezdődött, ahogy korábban mindig. A családként összeszokott csapat tagjai vasárnap délutánonként összegyűltek alkotóházukban, a szomszédos galériában, hogy hódoljanak közös szenvedélyüknek, a festésnek. Egyszerre adtak alkalmat ezek a közösségben eltöltött meghitt órák az önkifejezésre, a szépség dicséretére, tehetségük kibontakoztatására, barátságuk ápolására, és voltaképpen ez így van mind a mai napig, de a közelmúltban történtek olyan események, amelyek visszafordíthatatlanok, és ez az idei kiállítás megrendezését is befolyásolja.

Miként azt megszoktuk, a kiállítások mindenkor nívós megnyitóval vették kezdetüket, miközben létrejött az a légkör, amely alkalmassá teszi az embert a művészi élmény befogadására, ismeretei hiteles forrásból való bővítésére.  Az idén a járványügyi helyzet okán nélkülöznünk kellett ezt az élményt.

Változás történt a kiállítótér megosztásában, a festmények helyének kijelölésében is. Először az épület mindhárom termében a szokásos módon kerültek falra a képek. Aztán történt valami: elhunyt az egyesület alapító tagja, vezetője és motorja, Majorossné Fenyvesi Julianna. Halála érzékeny veszteség mindannyiuk számára, tiszteltek és szerettek őt. Ekkor született meg a gondolat, hogy festményeiből rendeznek egy kiállítást a kiállításban, méltó helyen, a szép és nemes gesztusként korábbi mesterükről, az ugyancsak nemrégiben elhunyt Horváth Lajosról elnevezett teremben. Igy a Föstőörs többi tagjának munkái az előtérben és a pincehelyiségben kaptak helyet.

Az emlékkiállításon meghitt légkör uralkodott. A falak mentén székek, módot adva a szemlélődése, az elcsendesedésre. A terem közepén asztal, rajta Juli fotója, fehér virágok, néhány emlékező sor. A falakon válogatás széles spektrumú életművéből. Jól megférnek itt egymás szomszédságában a portrék – köztük a Merengő – az engem Modiglianira emlékeztető Portré kékben, a tájfestészet reprezentánsai, úgymint a Sétány, a Telihold, az Alpok hófödte csúcsai és mások. Nem hiányoznak a csendéletek (krek, Csend), a tanulmányok és a zsánerképek sem. Több alkalommal találkoztam már a Kerekedi szürkékkel, de csak most csodálkoztam rá, hogy milyen kifejező a pillantásuk, míg néhány  képen a színek harmóniáját csodáltam meg.

Az emlékkiállításról kilépve az előtér, majd a pince választéka várta a látogatót. Itt kapott helyet többek között Pitrók Éva Part szélén, Dombok találkozása, Kastélykert és a Balaton hajnalban című munkája. Horváth Vera képzeletét az alsóörsi temetőből nyíló kilátás, valamint a téli Balaton ragadta meg. Ő festette meg a Lovasról Alsóörs felé vezető utat és a tavaszi domboldalt is. Mint azt megtudtam, a budapesti Búzás Zsuzsa és Bernd Warnat úr Bonnból, akik a Föstőörsben folyó magas szintű munkáról elismeréssel szóltak, ismerősként most kifejezetten az ő kedvéért látogatott el Alsóörsre. Zsuzsa asszony azt is elmondta, hogy szinte irigy a kiállítókra, amiért ilyen szép hobbyjuk van.
Tovább sétálva a kiállítás képei között, Németh Kira jóvoltából a Fudzsi virágzó lila faágak közé álmodott kék csúcsához érünk, majd Nagy Ágota alkotásaiban gyönyörködhetünk, aki Pincében, Gyümölcsök, Alsóörs anno, Galambok valamint egy elnevezés nélküli festményével emeli a kiállítás színvonalát.

Amikor azt kérdeztem Szesztai Attila építőmérnöktől, hogy melyik munkája áll hozzá legközelebb, a Pihenő vitorlás II –t választotta. Hogy miért? Az első „olvasatot” látva új mesterük, Sáska Tibor instrukciókkal látta el, amelyeket ő annyira megfogadott, hogy újra festette a képet. Úgy érzi, időnként elveszett a részletekben. A Vitorlás II volt az első képe, ahol széles, lezser ecsetvonásokat alkalmazva festette meg az eget és a vitet. Nagy szerencsének tartja, hogy két olyan kiváló mester keze alatt dolgozhattak, mint Horváth Lajos, akitől sokat tanultak, és akinek szellemiségét hálával őrzik, valamint az ismert festőművész, Sáska Tibor, aki más módszerrel, de ugyanolyan elhivatottan tanítja és vezeti őket egyre tovább. Amúgy a kiállításon jónéhány Szesztai képben gyönyörködhetünk a Soproni átjáróháztól a titokzatos kék lovasig, bár a Kandinszkij nevével fémjelzett Der Blaue Reiter elnevezésű müncheni expresszionista művészcsoport nem fedte fel inkognitóját.

A kiállítók sorában ott találjuk Papp Ildikót, aki többek között egy huszár alakját festette meg, Frank Szabó Sándort, akinek a szürrealizmus a kedvence, de azért gyermekkori maciját is megörökítette. Zircher Márta remek képet festett a naplementéről, a tavaszi Alsóörs csodájáról és a karcsú vitorlásokról. Mint mondta, kedvencei, az öregember portréja és a ladikos figurája zsigerből jött.

Vasárnap lévén, a kiállítás megtekintése után a galériában kerestem fel a Föstőörs, tagjait. Hiába van nyári szünet, ők most is dolgoztak. Ha tehetné, biztosan itt lenne Juli is – mondták, akinek emlékét kegyelettel őrzik.

Kovács Piroska

Zórád Ferenc fotói:

Módosítás: ( 2020. augusztus 12. szerda, 10:04 )  

Praktikumtár

Balaton riviéra

Vízparti szállás

Fogyasztóbarát

Harley-Davidson

Balaton Best Card