• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

Swing – swing együttes idei búcsú előadása

Nyomtatás

Búcsúelőadás, avagy az érem másik oldala. Augusztus 8-án, szombaton este ismét benépesült a Sirály park. Alsóörs színpadán a nagyszerű Swing – swing együttes, az idén harmadszor, egyben utoljára.

A Jazz Mólót egyre többen látogatják, a búcsúelőadás sem volt kivétel ez alól.

Ott álltak a színpd szélén valamennyien, egymást ölelve, mélyen meghajolva, miközben percekig zúgott a vastaps. Felemelő pillanatok voltak, bizonyság arra, hogy Alsóörs szereti a Swing – swinget, ők pedig szeretik Alsóörsöt. Sokszor esett már szó ezen a portálon is az együttes tagjainak kivételes kvalitásairól, az előadások magas színvonaláról, az élményt nyújtó nyárestékről, arról a három óráról, amikor az ember elfelejti a gondjait és szinte lebeg a zene hullámhosszán. Jó átélni ezt a flow-érzést, erőt meríteni belőle! De vajon mit gondolnak, mit éreznek ők, mérnök és tanár, hangszerkészítő és koordinátor, akik az élet különféle területein állnak helyt nap, mint nap, miközben közös nyelven beszélnek, a zene nyelvén?
Megkérdeztem. Aki a választ adta: Bankó Mónika, az együttes énekeseinek egyike, a Lovassy László Gimnázium ének - német szakos tanára.

Igaza van Heinének, aki úgy vélte, hogy ahol a szavak elhagynak bennünket, ott kezdődik a zene?
Heinének a maga lélekvilágában biztosan igaza volt – válaszolta. Egy költőtől egy ilyen szentencia eleve súlyosnak és hitelesnek érezhető. Én a magam tapasztalata alapján nem értek egyet a véleményével, legalábbis a szó és a zene közötti kapcsolatot, összefügést nem tudom ilyen „geometrikusan” éles határokkal értelmezni. Amit bizonyosnak érzek: a zene, a ritmus ősibb médiumok, mint a beszéd, az írás, hiszen a természet át van itatva velük minden nagyságrendben, a mikro- és makrovilágban véletlenül és törvényszerűen. Ehhez képest az alapvetően szimbolikus szavak talán erőtlenebbek, közvetettebbek és emberibbek, túlságosan emberiek. A zene közvetlen lélekhang, egyszerre zsigeri, érzelmi, gondolati, artikulált, komponált, egyszerre minden. A szavakkal sokszor csak körben, vagy valami körül járunk, utalunk, rejtünk, vagy épp elfedünk.

Ha zenélek, nem csupán az emberekhez, a társakhoz, önmagamhoz fordulok, de a természethez is, vagy talán pontosabb azt mondani, hogy érzem, nemcsak a társadalom rész vagyok, ami örömteli. Ugyanakkor az emberi nyelv, a szó is kivételes tapasztalatokhoz visz, és messze nem kizárólag a választékos köznyelv a távlata. Az irodalom nyelve külön fenomén, tünemény, amely másképp működik – többnyire – mint a hétköznapok kommunikációja, tele van asszociációkkal, a gondolat lépcsőivel, útvesztőivel, szintjeivel, megtalált tűpontos, katarktikus szó együttállásokkal, és persze zenével, a hangtantól a ritmuson át a kompozíciós arányokig.  Szinte a szavaknak is vannak felhangjaik, és paradox módon a tudás, érzet, amit kapunk tőlük sokszor nem fordítható át pontosan szavakra, ahogy a zene sem.  Itt a szép, akvarelles összemosódás a két különböző természetű világ között.

Maradjunk most már csak a zenénél! Milyen feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy valaki jó zenésszé váljon?
Az első nehéz kérdés, hogy mit értünk jó zenész alatt. A zene egy hatalmas birodalom, rengetegen művelik a klasszikus zenétől a popzenén keresztül a népzenéig. Talán egy kicsit leegyszerűsítve a főzés művészetéhez hasonlíthatnánk és a jó szakács fogalmával köthetnénk össze. Jó szakács lehet egy tapasztalt háziasszony, aki azt a néhánytíz ételt jó alapanyagokból remek minőségben örömmel elkészíti szerettei számára, de egy híres séf is, aki a világ legtöbb alapanyagát, konyhai technikáját és eszközét ismeri, és ezeket mindig megújulva használja is. Egy kicsit hasonló szerintem a zenészek világa is.

Természetesen azért beszélhetünk alapvető eljárásokról. Általában egy zenésznek szüksége van öröklött adottságok mellett zenei felkészültségre, tudásra, szorgalomra, képesnek kell lennie a korlátai felismerésére és ezek feszegetésére, azaz a folyamatos fejlődésre. Szerintem nagyon fontos még az alázat a zeneszerzővel, magával a zeneművel, a zenésztársakkal és a közönséggel szemben. Az egyéni zenélésnek megvan a maga varázsa, de csapatban szerintem sokkal izgalmasabb, bár ehhez szükség van nagyfokú bizalomra és egymás elfogadására. Talán a végén említeném meg a – szerintem – legfontosabbat. Az érzelmi - technikai azonosulás az adott zenei anyaggal az adott pillanatban hozza létre azt a jelenlétet (aha élmény/flow) amit általában a közönség is megérez és amitől az előadó „jó zenésznek” érezheti magát.

Végezetül a hely szelleme iránt érdeklődtem. Mit tud Alsóörs hozzátenni az együttes sikereihez? 
A hely szelleme természetesen fontos – mondta. Talán nem is elsősorban a siker, hanem inkább a kettős örömzene szempontjából. Alsóörsön, a Balaton és a parkoló izgalmas határán mindig egy barátságos, lelkesítő, segítőn kritikus, bíztató, ismerősökkel és ismeretlenekkel, figyelmes szervezőkkel, meglepetés találkozásokkal teli közegbe kerülünk, ami inspiráló. Jó a lépték, belaknak egy közös világot az esti, strandkörüli zenei kavalkádban lassan a muslincák, szúnyogok és a Gömbös Karcsi kezére szálló szarvasbogarak is ismerős státusba kerülnek.

Kovács Piroska

Zórád Ferenc fotóival:

 

Módosítás: ( 2020. augusztus 15. szombat, 12:22 )  

Praktikumtár

Balaton riviéra

Vízparti szállás

Fogyasztóbarát

Harley-Davidson

Balaton Best Card