• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

UTCAMESÉK 1. - ENDRŐDI SÁNDOR UTCA

Nyomtatás

UTCAMESÉK 1. Ha az a hajdani szépreményű fiatalember, aki Endrődi Sándor néven szerzett magának nevet irodalmunkban most tenne sétát a faluban, bizony elcsodálkozna. 

Nem csak a változásokon, hanem azon is, hogy saját nevét látja az eligazító utcatáblán (1954), az iskola homlokzatán (1957) s még egy mellszobron is a gyógyszertár mögötti kis terecske közepén. S ha szeretett Balatonja felé indulna, a műút melletti ligetben is látna egy emlékoszlopot. S ha eszébe jutna ott széthajtani a kúszófenyők ágait, még a takarásukban rejtőzködő kő karosszékben is megpihenhetne, hogy szemügyre vegye a mai világot. Valamikori kedves kis tanyáját, a vén diófa árnyékolta lakot már rég elbontották, helyén és környékén a fürdőtelep villái állnak. A Balaton is jóval messzebb került, mint mikor még nyári lakából sietett le a partra vitorlást lesni, vendégeket várni. Könnyen leért, hetven nagy lépésnyire lehetett a part. Műút még nem volt, a vasút is csak 1909 nyarára épült meg. Ekkorra Endrődi már nem időzött itt, s amikor barátját meglátogatta, idegenül szemlélte a változásokat.

Születésének 171. évfordulója az idei, január 16-án. A tavalyi centenáriumi szép terveket elsodorta a vírus, bár még szülővárosában, Veszprémben és itt is megemlékeztek róla.

Művelt családba született, apja törvényszéki tanácsos volt, Petőfi és Kossuth tiszteletét a családban szívta magába. Kalandos diákéveit Veszprémben kezdte, Nagyszombat, Kecskemét, Székesfehérvár, Pozsony és Pest városában folytatta, majd némi vargabetű után (belekóstolt a színészetbe, német városokban időzött s ismerkedett művészetükkel) Pápán tett érettségi vizsgát. A fehérvári diákoskodás idején kötött életre szóló barátságot Mihalkovics Tivadarral. Itthon bölcsészetet tanult, közben újságíróskodott, műfordításokat készített, Heine legjobb tolmácsolójának tekintik ma is. 1876-ban jelent meg Tücsökdalok címmel első verseskötete, mely hamar népszerű lett. Tanári diplomát a kolozsvári egyetemen kapott 1880-ban, s még ebben az évben oltárhoz vezette hét év epekedés és udvarlás után szerelmét, Écsy Antóniát, aki Balatonfüreden nevelkedett nagybátyja, Écsy László fürdőigazgató házában.

Sándor és Antónia Nagyváradra költözött, hiszen Endrődi oda kapott kinevezést az állami főreál iskolába a magyar nyelv és irodalom tanítására. Házasságuk alig kilenc éve alatt négy kisgyermekük született, ám boldogságukat tragédiák is beárnyékolták. A négyéves Margitkát és a hároméves Sándorkát fél év alatt veszítették el, a diftéria áldozatai lettek a gyermekek. Imádott felesége is meghalt 1889-ben, csak 38 éves volt. Nehéz évek következtek. Két fia, Béla és Kornél nevelésébe édesanyja és Szerafin nevű nővére segített, ő maga a munkába temetkezett. Az alsó-eörsi kedves kis tanyától, atyai örökségétől, megannyi boldog nyár színhelyétől is ezután vált meg. Mihálkovics Tivadar vásárolta meg a kis házat, s bár gyakran hívta barátját vissza a Balaton mellé időzni, már csak néhányszor látogatott ide. A tanári pályától megvált, a fővárosba költözött, mikor naplószerkesztői állást kapott a képviselőházban 1891-ben. Ezt a munkát a legnagyobb alapossággal végezte nyugdíjazásáig, 1918-ig. Korabeli tudósításból tudjuk, hogy tizenöt évvel halála után emléktáblát avattak volt munkahelyén, elismerve ezzel szorgalmát, lelkiismeretességét. Négy év alatt elkészítette kollégáival az 1861-es országgyűlésig visszamenőleg az összefoglaló tárgymutatókat, kilenc országgyűlés napló- és iratkötegeit vizsgálták át, napi munkájuk mellett. Kollégája írta róla: Lelke egész szeretetét tudja beleönteni abba a napszámos munkába is, amely politikai életünk e válságokkal teljes időszakának majdnem állandóan izzó légkörében rója reá a hűséges krónikás tisztét.

S közben irodalmi munkálkodása is gazdagon kiteljesedett. A verseskötetek között három prózai kötet is megjelent, elsősorban balatoni emlékeiből táplálkozó írások, megindítóan szép vallomások ezek. Szerkesztőként is komoly munkát végzett: antológiákba gyűjtötte a magyar költészet színe-javát. Egyik alapítója és mindvégig lelkes segítője a Petőfi Társaságnak, minden lehetséges módon arra törekedett, hogy a költőt méltó hely illesse meg a magyar irodalomban. Az általános összefogás eredményeként 1909-ben felavatták a Petőfi-házat, melyen még részt vehetett a Négyökrös szekér Erzsikéje is, nyolcvannégy évesen. Ő maga szerkesztője volt a Petőfi Könyvtár harminc füzetének, az utolsó tanulmány írója is egyben. 1920 október elején, életének utolsó hónapjában az első Petőfi-nagydíj odaítélésével ismerték el Petőfi emlékéért végzett áldozatos munkáját.

Endrődi 1916 nyarán feleségül vette régi tanártársa özvegyét, a lengyel származású Carlát, aki jó társa és gondoskodója volt az utolsó, betegségektől terhelt években. A világháború s az azt követő zavaros hónapok, események is mélyen megrendítették. 1920. november 7-én, egy ködös vasárnap reggelén örökre elaludt. Az Akadémiai előcsarnokában ravatalozták fel. A Fiumei úti nemzeti sírkertben helyezték örök nyugalomra, ahol a közadakozásból elkészült síremlékét, az erdélyi Csiszér János alkotását 1929. október 20-án avatták fel. Két fia közül Béla apja nyomdokain haladt: verseket, regényeket írt, újságíróként, szerkesztőként dolgozott, 1956-ban halt meg. Kornél kalandos ifjúság után Amerikában alapított családot, többé nem találkoztak. Unokáit csak fényképen látta, de várta és remélte a találkozást. Halála után jelentek meg e várakozásból született gyermekversei (Játszi órák).

Kanyarodjunk vissza az alsóörsi emlékekhez. Az elmúlt húsz év programjainak köszönhetően két történetet már mindenki jól ismer. A Balaton vizével készült s férfibarátokkal elköltött esti bableves-muri esetét Mihálkovics Tivadar pontosan feljegyezte naplójába, no, egy kis túlzással talán, Endrődi leveléből erre lehet következtetni. S az is közismert már, hogy az itt született Béla fiúk keresztelőjét itt tartották a neves keresztszülőkkel, a Jókai házaspárral. Ám egy kis hiba csúszott a számításba…… ennek történetét írta meg Szélcsend alatt c. elbeszélésében. Szenvedélyes vitorlázó volt, a Balaton első vitorlásainak egyike volt az ő hajója, a Szenta. 1884-ben ettől megvált, de barátja hajóját néha azért kölcsön kapta a későbbi nyarakon. Szeretett a vízen ringatózva nézni, figyelni a természetet, a csillagokat…….. írásai tanúskodnak erről. S végezetül egy szép balatoni versével idézzük meg emlékét!

ÉJ A VÍZEN

Fekszem a tiszta ég alatt
Hajóm födélzetén, hanyatt.
Ringat rejtélyes éji hullám
S szelíd ábrándok fátyla hull rám.

Ragyog a menny, susog az ár…
Mint fáradt, álmatlan madár:
Tekintetem a síri csöndben
Az árbóc sudarára röppen.

Ahogy egy árny lebeg, suhan:
Úgy leng, inog ez lassúdan;
Csak inog, csak leng s mintha éle
Betűket írna fel az égre.

Most erre, majd meg arra tér,
Egy csillagtól a máshoz ér:
Hitvány s parányi bár, - úgy rémlik:
Világok útját méri végig.

Hogyan! Világok útjait
E semmiség, mely reszket, ing?
Egy ily veszendő, romlandó fa
Feltör az örökkévalóba?

Nem, nem tör fel, csak fölmutat:
„Nézd azt a tündöklő utat!
Bús földi harc után a béke
Ott van a szelíd ég ölébe’.

Bolygó hajó a gondolat,
Csapkodja vész, sodorja hab,
S szilaj, küzdelmes, rémes útján
Kergeti milliónyi hullám;

De bízzál! és kímélni fogják.
Ott fenn az a sok ragyogó láng
A hit megannyi szigete:
Majd egynél kikötnek vele!”

Novák Edit

 

 

Praktikumtár

Kelet Balatoni Programok

Turisztikai Fejlesztés

Magyar falu Program

Széchenyi Terv Plusz

Kerékpárút

Balaton riviéra

Vízparti szállás