MAY JÁNOS UTCA. Volt egyszer egy magyar honvédtiszt, aki úgy szerette hazáját, hogy az őt súlyosan terhelő körülmények ellenére nem akart árulóvá válni, ezért élő fáklyaként lángolva önkezével vetett véget életének. MAY JÁNOS, Kossuth segédtisztje a szabadságért halt hősi halált.

A DICSŐ KEZDET
A tizennyolc esztendős bécsi fiatal 1827-ben lépett be a császári hadsereg 2. tüzérezredébe. Néhány évig a komáromi várőrségnél szolgált közvitézként, később bombász lett, majd hadnagyi rendfokozatot szerzett. Karrierje meredeken ívelt fölfelé, 1849. áprilisában már a 8. hadtest vezérkari tagja volt. Nevéhez fűződik a Duna jobb - parti sáncának kiépítése. Olyan hatékonyan és eredményesen dolgozott, hogy a kapitány, Klapka György honvédalezredessé léptette elő. Amikor „híres Komárom” kapitulált, May János bujdosni kényszerült. Később Piemontba emigrált. 1850-ben visszatért Bécsbe és az ottani egyetemen tanított.

A FORRADALOM UTÓÉETE – ÚJ REMÉNYEK
Ekkor került kapcsolatba a forradalom után szárnyait bontogatni kezdő magyar ellenállási mozgalom tagjaival, Kossuth Lajos húgával, Zsuzsannával (aki a maga módján szerzett fényes érdemeket), Pubál Károllyal és Makk József tüzérezredessel, aki Kossuth felhatalmazásával és nevében vállalkozott az erdélyi fegyveres felkelés megszervezésére.

1851 nyarán May titokban Törökországba utazott, ahol találkozott Kossuth Lajossal, aki megbízta, hogy szervezzen forradalmi csapatokat Komárom környékén volt forradalmárokból és diákokból. Októberben személyesen találkozott Jubál Károllyal is, közösen dolgozták a nagyobb magyarországi várak elfoglalásának tervét, amelyek mintegy a fegyveres felkelés bázisaként szerepeltek volna. A terv azonban kitudódott, még mielőtt megvalósítása megkezdődött volna- Az osztrák rendőrség besúgói tették a dolgukat, Kossuth megbízottját, Piringer Mihályt pedig elfogták, így nyílt titokká vált a felkelés vezetőinek kiléte. 1851. december 1-jén Bécsben May Jánost is letartóztatták. Bár számos bizonyíték szólt ellene, kegyetlen kínzások árán sem tudták szóra bírni.

MÁRTÍROMSÁG
May János sorsa beteljesedett. Halálának körülményeiről kétféle verziót őriz a rohanó idő. A Magyar életrajzi lexikonban az áll, hogy mivel nem akart árulóvá, besúgóvá válni, döntő lépésre szánta el magát: bécsi börtönében matracát felgyújtva, „tűz által” követett el öngyilkosságot. Egy hétig agonizált, mire a jótékony halál megváltotta.

Mások úgy tudják (legenda tán?), hogy az őt üldöző császáriak elől egy alsóörsi nádkunyhóba menekült, amit közeledtükre magára gyújtott.

May János emlékét kegyelettel őrzi Alsóörs lakossága. Amit tett, hőstett volt.

Egy hazáját, ízig - vérig szerető, bátor, katonához méltó cselekedet. Nem hiába hirdeti életművét és hősi halálát márványtábla az alsóörsi Eötvös Károly Művelődéi Ház falán, és egy szép utca a község szívében. Nyugodjék békében ő is és mindazok, akik névtelen hősökként élték meg ezeket a nehéz időket!

Kovács Piroska