• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

Beszélgetés Gyárfás Endrével

Nyomtatás

Négyszemközt Gyárfás Endrével. Legújabb kötete, a válogatott verseit tartalmazó Zöldág–Zuhatag megjelenése alkalmából találkoztam a népszerű íróval.

Gyárfás Endre József Attila - díjas, Bertha Bulcsú - emlékdíjas, költőként a Quasimodo – oklevelet is magáénak mondhatja. Második otthonában, Alsóörsön adódott alkalom, hogy egy rövid időre bepillantást engedjen alkotóműhelye titkaiba.

Régi kedves emlék jutott eszembe miközben beszélgetni kezdtünk. Író - olvasó találkozón jártam egy Cimbora klubban, ahol a gyerekeknek lehetősége nyílt tőle, a vendégtől bármit megkérdezni. Az első kérdés így hangzott: Mennyire nehéz írónak lenni? Kapásból érkezett a válasz: Póbáljátok meg! És a gyerekek megpróbálták. Gyárfás Endre látogatása éppen névnapjára esett. Ezt jelenlévők tudták, így hát készültek. Mi mással? Szavalatokkal a legnagyobbaktól – és saját kútfőből, bizonyságként, hogy az ünnepelt személyében jó kezekbe került a „Gyermekekért” érdemérem.
Az első Gyárfás opus, amit olvastam úgy a 70-es évek tájékán, a Tengertánc és tulipán című útleírás volt: érdekes, olvasmányos, tanulságos. Így kell útikönyvet írni! – gondoltam, főként, amikor ezt a műfaj további reprezentánsai is igazolták. Aztán megismertem Gyárfás Endre líráját, és elmondhatom, örömem telt benne. Ezt követte a többi műfaj: műfordítások, színdarabok, rádiójátékok, a híres Dörmögő sorozat és más, így hát adta magát a kérdés:

Kicsoda ön valójában kedves Gyárfás Endre? Író, költő, a gyermekirodalom elkötelezettje?
Nem tudom egymástól elválasztani ezeket a dolgokat. Az egyéniség ugyanaz marad, csak a kifejezés módja változik. Van, amit versben lehet megírni, van, amit mesében. Én nem írok történelmi regényt. Én regényt írok, ami a történelemből meríti a témáját. Az olvasó számára nem létezik lélektani vagy társadalmi regény sem, hiszen ezek egymás között átjárhatók- emberekről szólnak. A kategorizálás könyvtári fogalom. Olyat, aminek semmi köze nincs a mához, én nem írtam. Ami történelminek látszik, annak is van a jelenhez valami köze, vagy mondanivalója. Különben is, amit ma megírunk, az holnap már történelem.

Akkor másképpen teszem fel a kérdést. Gyerekek, vagy felnőttek?
Ezt sem lehet egymástól elválasztani. Azért sem, mert ha gyerekeknek írok valamit, nem is gondolok arra, hogy az gyerekeknek szól, hanem egy szép mese jutott eszembe, amit gyerekek és felnőttek egyaránt olvasnak. Ha meséket, meseregényeket olvas, mondjuk egy tízéves gyerek, kiszűrődnek belőle olyan dolgok, amik felnőttkorban is hatnak rá, így ezek a könyvek felnőtteknek is szólnak. Egy felnőtt a gyermekirodalomból felidézheti a maga gyermekkorát. Tudjuk jól, hogy a klasszikus gyerekkönyvek – köztük Cooper indiánregényei, Mark Twaintől a Koldus és királyfi – nem is annak készültek.

Melyik stílus áll önhöz a legközelebb? Kitől olvas szívesen?
Ez is attól függ, hogy melyik életkoromban. Gyermekként Verne Gyulát szerettem nagyon, és a már említetteket. Meg ami eljutott hozzám. Sok mindent. Mostanában inkább olyat, amiben nem csak cselekmény van. Nem is érdekel igazán a cselekmény, azt világot szeretném megismerni, amit az író bemutat. Krúdy a példa. Biztosan van nála cselekmény, de az ember nem is arra figyel, hanem arra a világra, amit ábrázol, várost, utcát, kocsmát, nőket, a világot, amibe belecseppen. A cselekményt az ember elfelejti, de az a hangulat, amit az író ábrázol, az benne marad. Krúdyt bármikor olvasok, hiszen egy olyan világba vezet, amit mi nem is ismerhetünk. Legutóbb Gion Nándor trilógiája, a Latroknak is játszom tetszett nagyon.

Tizenöt éves volt, amikor első írása napvilágot látott. Tudatosan készült erre a pályára?
Nem. Mérnök akartam lenni. Az írás sodródás volt. Elsőgenerációs értelmiségi vagyok. Diákként verseket írtam, prózát nem, mert ahhoz idő kell. Drámaírói hajlam mindig volt bennem, így aztán később írtam színdarabokat, rádiójátékokat, hangjátékokat. A Dörmögő darabjaim egyikét a mai napig játsszák, van egy másik, azt esperanto nyelven.

A műfordítás is közel áll önhöz. Ösztöndíjasként elsősorban az észak-amerikai költészet tanulmányozására nyílt lehetősége.
Három hónapot töltöttem Amerikában. Az eredmény: Cowboyok, aranyásók, csavargók című, angol nyelven íródott, észak-amerikai népballadákat és néprománcokat tartalmazó kötetem. De fordítottam sok mindent: fiatalkori Byront, Lorcát, Swinburne-t, skót és ír verseket, néhány oroszt és középkori perzsa költőket. Természetesen nem tudok perzsául, nyersfordításokat kaptam, de ezeknek a verseknek ritmusuk van.

Mi készült mostanában alkotóműhelyében?
A Pannon táj, az alsóörsi kert örökös ihletet adó forrás. Írásaim nagyrésze itt született a vén diófa árnyékában. A múlt történései és napjaink kérdései egyaránt foglalkoztatnak. Előbbire példa a Történelmi kalandok a magyarság múltjában című könyvem, vagy a telefonhírmondó feltalálójának életútját követő Halló, itt Puskás!, utóbbira a Túlélők dekameronja, A dzsungel újabb könyve, vagy a Noé, meg a bárkája. A közelmúltban jelent meg önéletrajzi ihletésű regényem, a Mátyásföld, alkonyuló éden folytatása, az Ifjúságom, e zöld vadon, valamint verseim válogatott gyűjteménye, a Zöldág – Zuhatag.

Gyárfás Endre most, élete ezüst éveiben is megmaradt a világ dolgaira nyitott, érdeklődő, cselekvő embernek, alkotónak. Munkásságához gratulálunk, jó egészséget és további sok sikert kívánunk!

Köszönöm a beszélgetést.

Kovács Piroska


 

Módosítás: ( 2020. november 10. kedd, 08:28 )  

Praktikumtár

Balaton riviéra

Vízparti szállás

Fogyasztóbarát

Harley-Davidson

Balaton Best Card