• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

A magyar nyelv születésnapjára

Nyomtatás

Gondolatok a magyar nyelv születésnapján. Az 1844. évi II. törvénycikk elfogadása lehetővé tette, hogy a latin, majd a német után a magyar legyen hazánk hivatalos államnyelve.

Ennek azért van óriási jelentősége, mert őrzi nemzeti identitásunkat, lehetővé téve, hogy fennmaradjon édes anyanyelvünk maga. A magyar nyelv napját november 13-án ünnepeljük.

Hazánkban és Európában is egyedülálló, hogy egy nyelvet ne csak használjanak, hanem múzeumban is őrizzenek. Márpedig nálunk ez történt: a hajdani Széphalmon (ma Sátoraljaújhely része), Kazinczi mauzóleumának szomszédságában felépült a Magyar Nyelv Múzeuma. Az építmény fontos szerepet tölt be: feladata az áttekintés, összegezés, ismeretterjesztés, hirdeti, hogy nyelvünk „az egész világ magyarságának közös tulajdona, még a magyar nyelvű őseinké és utódainké is”. Tegyünk hát egy közös sétát nyelvünk otthonában, áttekintve a múlt történéseit!
Anyanyelvünk háromezer évvel ezelőtt alakult ki. A finnugor nyelvcsalád legősibb hiteles szórványemléke a Pannonhalmán őrzött, 1055-ből származó, latin nyelvű, összevart birkabőrhártyára cserfagubacs sötét levével írt tihanyi alapítólevél, benne az első összefüggő magyar mondat: „feheruuaru rea meneh hodu utu rea”, azaz Fehérvárra menő hadiútra. A ma is jól olvasható betűket – mint arról a mély, fakó csíkok árulkodnak – sorvezetővel írták. Akkortájt a Balatont Bolatinnak, a berkenyét brokinanak hívták.

A Halotti Beszéd és könyörgés ötszáz évig csak a bencés szerzetesek által volt ismert. Ez már egy egészoldal a Pray – kódxben, 190 szó, tintával írva, ismeretlen szerzőtől. Az első költeményt, az Ómagyar Mária-siralom hártyalevélre írt, nagyított fényképfelvétellel láthatóvá tett 37 sorát, egy 1280 táján keletkezett latin szöveg átköltését (valószínűleg egy Domonkos-rendi magyar pap munkáját) véletlenül találták meg 1922-ben. A Toscanaból származó, rózsaszínű bőrrel bevont, deszkatáblák közé kötött vaskos kötetet egy müncheni antikváriustól vásárolta meg kárpótlásként a német jóvátételi bizottság az I. világháború után. Az első magyar íróról annyit tudunk, hogy P. dictus magister, azaz a mesternek mondott P. Párizsban járt iskolába és (III?) Béla király jegyzője volt. Kézzel, latinul írta meg a magyar királyok és előkelőségek históriáját legkedvesebb barátja, iskolatársa, N.számára. Művét Gesta Hungarorumként, őt magát Bécsben ráruházott nevén, Anonymusként ismerjük. A Bibliotheca Corviniana-nál, Mátyás legendás, ezerkötetes latin-görög-arab-héber nyelvű, kézzel írt, másolt könyvtáránál csak a Vatikáné volt nagyobb a XV. század második felében. Ma mintegy 170 példány van belőle szerte a világban.

A jobbról balra haladó rovásírást a latin kereszténység felvétele előtt a pogány magyarok, székelyek és kunok használták. Utána üldözték, de titkon tovább élt. Balassi szerelmes versei csak háromszáz év után váltak ismertté, Mikes sosemvolt nénjéhez, Groff P. E.- hez írt kétszázhét levelét Szelim travniki basa díszmagyarja őrizte meg az utókornak.
Sorsdöntő pillanat volt, amikor a Fejér megyei Sajnovics János jezsuita szerzetest, csillagászt összehozta a sors Vardó szigetén egy lapp halásszal, aki elmondta neki a lapp Miatyánkot. Azóta tudjuk, hogy a magyar, finn, lapp, némely szibériai népcsoport néptöredékének nyelve rokon, szókincsét, szerkezetét, hangtanát, nyelvtanát tekintve. Ezt bizonyította be a finnugor összehasonlító nyelvtudomány.

Eddig a történelmi séta. Ékes bizonyíték arra, hogy milyen nagy kincs felett kell őrködnünk! Hogy milyen módon tesszük ezt? Álljon itt erre a kérdésre két válasz, nem véletlenül alsóörsi vonatkozással:
Novákné Juhász Andrea, az Endrődi Sándor Református Általános Iskola tanára:
„ Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható” (Kosztolányi Dezső: Ábécé a nyelvről és a lélekről).
Mindig is fontosnak tartottam – manapság egyre inkább - , hogy nyelvünk szépségeire folyamatosan felhívjam a fiatalabb generáció figyelmét. Irodalomtanárként a vágyam viszonylag könnyen megvalósítható. Versen, prózán és saját megnyilvánulásaimon keresztük próbálom megmutatni diákjaimnak a magyar nyelv rendkívüliségét, szókincsünk egyedülállóságát. Hiszen gondoljunk csak bele! Egy érzés, egy benyomás kifejezésére számtalan lehetőséget biztosít a magyar nyelv, úgy, hogy közben mégis árnyalatnyi különbséget tudunk vele érzékeltetni. Nem mindegy például, hogy valaki vidám, vagy jókedvű, esetleg repes az örömtől, derűs, élettel teli vagy sugárzik a boldogságtól. Más nyelvekben ennek az érzésnek a kifejezésére egy, jobb esetben két fogalmat használnak. Éppen ezért szövegalkotási feladatok során – szóban és írásban is – mindig arra törekszem, hogy a gyerekek a köznapi nyelvhasználattól eltérő, választékos kifejezésformát használják. Természetesen ez nem sikerül mindig elsőre, de ahogy a mondás is tartja: Gyakorlat teszi a mestert!

Dallos Szilvia színművésznő, író:
Egy színész számára a magyar nyelv napja igazi ünnep. A színész hangszere a beszéd, benne a nyelv, melyet jól és szépen kell használnia. Ha valaki megfelelő módon tud bánni a hangszerével, akkor a beszéd a színészi képessége szolgálatába áll, aki pedig erre nem fordít kellő gondot, annak torlaszként állnak útjába a szavak, botladozva beszél, és nem ad lehetőséget a szép csengésű magyar nyelv hangzásának. Ez mindenkire érvényes.
Amikor annakidején bekerültem a Színház és Filmművészeti Főiskolára, beszédtanárom, Fischer Sándor azt mondta: „ne felejtsd el soha, a színésznek felelőssége és kötelessége, hogy jól és szépen használja a nyelvet, példát kell mutatnia az embereknek, hogy a magyar nyelv szeretetére, tiszteletére tanítsa őket!”

Kovács Piroska

 

Módosítás: ( 2020. november 18. szerda, 08:21 )  

Praktikumtár

Balaton riviéra

Vízparti szállás

Fogyasztóbarát

Harley-Davidson

Balaton Best Card