• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

Koszorú helyett - főhajtás 1848 hősei előtt

Nyomtatás

Koszorú helyett. Miként sok egyebet, a március 15-ei ünnepségek megtartását is felülírta ebben az évben a kialakult járványhelyzet.

Mások mellett községünk is arra kényszerült, hogy az évek alatt rangot szerzett, színvonalas megemlékezés és a Szabadság téren álló emlékkő közös megkoszorúzása helyett válasszon más módot a kegyelet kifejezésére. Alsóörs honlapja 1848 hősei előtt az alábbi sorokkal kíván fejet hajtani mindannyiunk nevében.

Aki az 1840-es évek idusán Veszprémben járva egy olyan magas, karcsú, fekete hajú ifjút látott, akinek szemében láng lobog, megeshet, hogy magával Petőfi Sándorral találkozott. Erre azért volt esély, mert a költő gyakran járt a városban, mivel a közelben, Pápán tanult, István öccse pedig még közelebb, Várpalotán volt mészárossegéd, onnan vonult be nemzetőrnek.

Az 1848. március 5 – 6-án tett látogatásról többet is tudunk. A költő (aki (Vadonban című versét Veszprémben írta), feleségével, Szendrei Júliával járt a városban. Super Károly színházigazgatót látogatták meg. A Stingli vendégfogadóban szálltak meg. A kiváló szobrászművész, Csikász Imre 1913-ban egy emléktáblán meg is örökítette ezt az eseményt. Aztán történt valami nagyon fontos: Petőfi megtudta, hogy „föltámadott a tenger, a népek tengere”, kitört a forradalom. Azonnal Pestre siettek. A folytatását a legautentikusabb forrásból, Petőfi naplójából idézem:

LAPOK PETŐFI SÁNDOR NAPLÓJÁBÓL

Pest, március 15. 1848.

Szabad a sajtó! Ha tudnám, hogy a hazának nem lesz rám szüksége, szívembe mártanám kardomat, s úgy írnám le haldokolva, piros véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros betűk, mint a szabadság hajnalsugarai. Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs… Üdvez légy születésed napján magyar szabadság! Először is én üdvezöllek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet! Oh szabadságunk, édes, kedves újszülött, légy hosszú életű a földön…! Késő éj van. Jó éjszakát szép csecsemő.. szép vagy te, szebb vagy minden országbéli testvérednél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, téged tiszta örömkönnyek mostak; és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, dobogó szívek. Jó éjszakát!.. Ha elalszom, jelenj meg álmamban úgy, amilyen leszesz férfikorodban, amilyen nagynak, ragyogónak, a világtól tiszteltnek én reméllek!

A költő csaknem „kirekesztőleges olvasmánya, reggeli és esti imádsága” a francia forradalom története volt. Az emberiség második megváltójának, a világ új evangéliumának tartotta azt, és minden betűjét szívébe véste. Ezt írta naplójába:

1848. március 17.

A tűzokádó hegy közepébe kellene tollamat mártanom, hogy napjaimat, napjaim gyötrelmét leírhassam! Így vártam azt a pillanatot, melyben szabadsági eszméim és érzelmeim.. elhagyhatják a börtönt… vártam e pillanatot, nemcsak reméltem, de bizton hitettem, hogy el fog jönni. Tanúbizonyságaim erre a költemények, melyeket több mint egy év óta írtam…azon prófétai ihletből – vagy ha úgy tetszik, nevezzük állati ösztönnek -, mely a költőben van. Senki nem hitte jövendölésemet. Politikai életünket távolról néztem.. Magamba zárkóztam, mint elzárkózik tornyába a csillagász, s a földről az égre vetettem szemeimet, a jelenből a jövőbe. Egyszerre leszakadt az ég a földre, jelenné lett a jövendő…a forradalom kitört Olaszországban!

Ekkor járt a Petőfi házaspár Veszprémben. Naplója március 17-én erről is számot ad:

Oh, mikor én meghallottam, hogy Lajos Fülöpöt elűzték, s Franciaország respublika! Egy Pesttől távol eső megyében utaztam, s ott egy fogadóban lepte.. rohanta meg e hír szívemet, fejemet, lelkemet, idegeimet. Vive la reublique! – kiálték föl, aztán némán, merően álltam, de égve, miként egy lángoszlop. Amint eszméletemet visszanyertem, egy aggodalom kezdett bántani: a jelszó ki van kiáltva, gondolám, de ki tudja, mi nem történt vagy történik, míg én hazaérek! Nélkülem kezdődjék a forradalom? Hah! Nyakra – főre siettem a fővárosba… reszketve, lélekzet nélkül értem haza. Általános volt a lelkesedés, de még semmi nem történt. Nagyot lélegzettem, mint a búvár, midőn a víz alól fölmerül.
A forradalom lángja becsapott Németországba, egyre tovább harapózott, végre Bécset is felgyújtotta, Bécset! És mi folyvást lelkesedtünk ugyan, de nem mozdultuk…. Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt, bátor, lelkesítő, imádott kis feleségemmel, ki mindig buzdítólag áll gondolataim terveim előtt, mint hadsereg előtt a magasra emelt zászló. Azon tanácskoztunk: mit kell tenni? Mert az határozottan állt előttünk, hogy tenni kell és mindjárt holnap.. hátha holnapután már késő lesz!

Ami ezután történt, az ma már mindenki által ismert történelem. Évente felidézzük ezeknek a pirosbetűs napoknak a feledhetetlen történetét, szereplőinek helytállását, dicsőségét. Petőfi is leírta ezzel kapcsolatos véleményét. Ismét a naplót idézem:
Március 15-ike eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történetben. Események folytatásának ez közönséges volna kétségkívül, de tekintve annak, ami volt, kezdetnek nagyszerű, dicső. Nehezebb a gyermeknek az első lépését megtennie, mint mérföldeket gyalogolni a meglett embernek.

Kovács Piroska

 

 


 

 

Praktikumtár

Balaton riviéra

Vízparti szállás

Fogyasztóbarát

Harley-Davidson

Balaton Best Card