• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

UTCAMESÉK 11. - BLAHA LUJZA

Nyomtatás

BLAHA LUJZA UTCA. A világ legboldogabb teremtése én volnék… Alsóörsön csak két, híres nőről elnevezett utcát találunk, az egyik Blaha Lujzáé, aki a nemzet csalogányaként vonult be kultúrtörténetünkbe.

Endrődi Sándorral olyannyira kortársak voltak, hogy egy évben születtek, 1850-ben, míg a költő januárban, a későbbi híres színésznő szeptember 8-án Rimaszombatban, Reindl Ludovika néven. Már a születése is elég kalandos volt. Apja a szabadságharc huszártisztjeként szolgált, a bukás után vándorszínésznek állt Várai néven, felesége – Ponty Aliosa - is színésznő volt. Ebbe a családba és életformába érkezett a kis Lujza, kezdettől fogva így hívták szülei. Mondhatni, az anyatejjel szívta magába a színészet mesterségét, s mivel tehetsége korán megmutatkozott, már gyermekként színpadra engedték. A jó hangú, mosolygós kislány ötévesen a felvonások között énekelt a közönségnek. Ekkor még Várai Lujza néven, kicsit később – mivel édesapját elvitte a kolera, s édesanyja új házasságot kötött Kölesi Antal díszletfestővel – Kölesi Lujzaként szerepelt. Tizenhárom évesen már kész színésznő volt, önálló szerepeket kapott. A sok vándorlás és bemutatkozás után Szabadka hozott fordulópontot az életébe, itt ismerkedett meg majdani első férjével, a cseh származású Jan Blahaval, aki a színház karmestere volt. Ő ismerte fel az ifjú színésznő tehetségét, tanította meg a zenei alapokra, egyengette karrierjét.  Hálából élete végéig viselte és tette ismertté a Blaha nevet. Munkakapcsolatukból házasság lett, de a színésznőnél bő húsz évvel idősebb férj négy évvel a házasságkötés után a tüdővész áldozata lett. Ekkor még csak tizenkilenc esztendős volt Lujza, már túl az első szép sikereken. Ígéretes jövő várt rá. Bécsi vendégjátéka olyan népszerűvé tette, hogy szerződést is kínáltak neki, de nem fogadta el, magyar színésznő akart maradni. (Ugyanilyen okból utasított vissza egy kecsegtető amerikai ajánlatot jóval később.)  Debrecen és Kolozsvár után a fővárosba költözött, a Népszínház és Nemzeti Színház művészeként aratta sikereit főleg népszínművekben, de operettben és prózai darabokban is. Nőm, ki ugyanegy színpadon működött Blahánéval, azt mondta róla, hogy ő a legkitűnőbb drámai művésznők egyike – idézte Laborfalvy Róza véleményét Jókai Mór Blaháról emlékező írásában. Mint népszínművek királynéja egész országot teremtett maga körül, saját színmüirodalmat fejlesztett ki; jobbágyává tette a magyar Tháliának az idegen népet. És azután láttuk és bámultuk és szerettük őt az általa elővarázsolt világban…. – folytatta az emlékezést Jókai. Így érdemelte ki a csalogány elnevezést a közönség szeretetéből. S hogy mit jelentett a magyar színpadi művészetben? Liszt Ferenchez írott levelében így fogalmazott Haynald Lajos, a tudós lelkű bíborosérsek: Blahánéról pedig, kiről leveledben említést tettél, elég legyen, ha annyit mondok, hogy soha művész vagy művelt ember nem volt, kinek minden szavában annyi magyarság, zamatosság nyilatkozék meg, mint őbenne. A sok elismerés közül csak néhány példa: Ady rajongott érte, verssel köszöntötte, a walesi herceg  - magyarországi látogatása alkalmával – is lelkesen tapsolt a Népszínházban, személyesen adta át virágcsokrát. Munkácsy Mihály fehér rózsacsokrot küldött neki előadás előtt, melynek szalagján: Eljöttem a távolból, hogy művészeted lángjánál felmelegedjem...

1901-ben a Nemzeti Színház örökös tagjának választották, elsőként ő kapta e megtisztelő címet, melyet Széll Kálmán miniszterelnök adott át.  Őt azonban nem kápráztatta el a siker, egyszerű, erős és egyenes ember maradt. Már kortársai is úgy vélekedtek, hogy jelentős szerepe volt Budapest szellemiségének magyarrá tételében. 1910-ben visszavonult a színpadtól, utoljára Csiky Gergely Nagymama c. darabjában aratott sikert, ezután már csak ritkán szerepelt, pl. 1922-ben, amikor a Népszínház jótékonysági estet szervezett.

Hetvenedik születésnapjára a főváros azzal kedveskedett neki, hogy a Népszínházat övező teret róla nevezték el.  Lakásának erkélye éppen a színházra nyílt, onnan nézte végig, ahogyan a munkások létrákon felszögezik az új zománctáblákat: „Blaha Lujza tér”. Hát úgy megdobbant a szívem és úgy kalapált, hogy azt hittem „no most mindjárt kiugrik a helyéből!” . . . – jegyezte fel naplójába.

Naplóját tizenkét évesen kezdte írni. Kalandos, mesés pályafutása nyomon követhető, színes képet rajzol korának pesti, bécsi, párizsi társasági életéről, pályatársairól, a színház világáról. Magánéletéről keveset ír: Úgy vagyunk Blahánéval, mint a holddal, mindenki látja, gyönyörködik benne, lantokban dicséri, — de senki sem ismeri: a valódi szférája el van előlünk takarva… (Jókai)

Második férje Soldos Sándor földbirtokos lett (aki korábban eljegyezte Écsy Antóniát, Endrődi későbbi feleségét), de ez a házasság csak öt évig tartott, válással végződött. Az uram, Soldos Sándor nem hozzám való és én sem vagyok neki való feleség. Még alig, hogy egybekeltünk és máris érzem, tudom ezt – írta naplójába.  Két gyermeke született: Sándor és Sára. Harmadik férje báró Splényi Ödön rendőrtanácsos lett, megismerkedésük és esküvőjük történetét egész részletesen leírta a naplóba. 1881. február 26-án tartottuk esküvőnket. Reggel felvettem egy utcai, próbára járó ruhámat, 11 óra tájban eljött érettem Splényi; behívtuk édes jó anyámat, kértük, hogy áldjon meg bennünket, mert mi most esküdni megyünk. „Esküdni? Kinek, miért?” — csodálkozott ő. „Hogy egymáséi legyünk s hogy mint férj és feleség térjünk vissza.  A füredi nyaralót Splényi báró vásárolta. E ház és kertje szolgálta a pihenést huszonhárom éven át. Az itt töltött időről is olvashatunk naplójában:

Ha szép idő van, reggel fél hat órakor kelek és háromnegyed 8 óráig többnyire férjemmel, ha ott van, különben egyedül, a Balaton partján sétálok; ismerőseim tudják, hogy reggeli sétáim alkalmával nem szeretek sokat beszélni. Köszöntenek, de nem kísérnek, kivéve a mi kedves régi jő barátunk és házi orvosunk, az örökké víg kedélyű dr. Engel Gyula füredi fürdő-orvos, a füredi nők általános kedvence…..

Visszatérve reggeli sétámból, rendesen mielőtt hazaértem, elmentem kis templomunkba, elvégzendő napi imámat. Onnét haza reggelizni, ez a család első összejövetele. Itt lesz megállapítva, hogy mit főzzünk? ki mit fog egész nap csinálni? Délelőtt fürdés, azután a déli hajóhoz menés, megnézni, kik jönnek? Vannak-e közöttük ismerősök? Azután ebéd, pihenés és újból séta vagy a fenyvesben vagy a Balaton partján. Néha elmegyek a színházba, sőt évente egyszef-kétszer fel is szoktam lépni. Vacsoránkat, ha az idő engedi, a szabadban költjük el Fél 10-kor, ritkán később, pihenésretérés.

Rendszerint szeptember elejéig tartózkodott Füreden, azután ismét a színházi munka várta. Telem, bár igen sokat játszottam és tanultam, műszóval élve: jó volt. Sokat fáradtam ugyan, de a fáradtságot nem éreztem. A szokásos vidéki vendégszerepléseken kívül az évadban tanultam 9 új szerepet és játszottam 127-szer. Most tapasztaltam csak igazán a Balaton nagyszerű hatását. Alig várom már, hogy újból ott legyek. S még egy szép gondolat a naplóból a Balatonnal kapcsolatban: Óvári Ferenc meghívására átmentünk Almádiba, ahol egy sétányt neveztek el a tiszteletemre Lujza-sétánynak. Nagyon kellemesen telt el e nap. Ha a Balatonnak sok Óvárija lenne, már régen túlszárnyalta volna magyar tengerünk a hasonló külföldi tavak partjait. A Balaton kultuszához kell pénz is, de a fő a szív és szeretet, amely az illetőt a Balatonhoz fűzi.

A klasszicista stílusban épült füredi ház bejárója fölött olvasható: E ház volt a nemzet csalogányának legkedvesebb fészke. Fölötte pedig: Blaha Lujza nyaralója 1893-1916.

1926. január 18-án távozott az égi színpadra. A Nemzeti Színház előcsarnokában ravatalozták fel, búcsúzott tőle Klebersberg Kunó közoktatási miniszter, Hevesi Sándor színházigazgató és Budapest polgármestere, Sipőcz József. Sok ezren kísérték végső nyughelyére, a Kerepesi temetőbe.
Halála évében, 1926 őszén felavatták a Sinkó András szobrászművész által a ház falára készített bronz plakettet, ekkor mondta az egyik ünnepi szónok: A természetben három dolgot tartanak a legszebbnek: a fülemüle énekét, a pacsirta dalát és a szépasszony kacagását. Blaháné versenyzett a fülemülével és a pacsirtával, és a legszebben kacagó asszony volt a világon.

Emlékével napjainkban is találkozhatunk. A Turay Ida Színház tűzte műsorára Blaha Lujza életéről szóló zenés színpadi játékát Hűvösvölgyi Ildikó rendezésében és főszereplésével. A darab 1909-ben játszódik, amikor a színésznő – harmadik férje halála után majd egy évvel – a Sári bíró című Móricz-darab bemutatójára készül. Feltörnek benne az emlékek: a színpadi sikerek, magánéletének s a pályán eltöltött fél évszázadnak emlékei. Mindaz, ami Blaha Lujzát a Nemzet Csalogányává tette.

Novák Edit
 

 

Praktikumtár

Magyar falu Program

Balaton riviéra

Vízparti szállás

Harley-Davidson