• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

Zenés est a bor körül

Nyomtatás

Az estre a Balaton Riviéra Turisztikai Egyesület szervezésében került sor. Igaz, nem a csodálatos panorámás Törökház kertjében az estére érkező eső miatt, hanem a művelődési házban bevárva azokat is, akiket nem ért el a helyszínváltozás híre.

S akik bemutatkoztak ma este: Söptei Zsolt borász és Buch Tibor színművész és a kóstolásra felkínált borok a pincészetből.

A bor nem csak a nyelveket oldja meg, az érzelmeket is áradóvá képes tenni, s ebben jó társ a zene, főleg ha az előadó is oldott, közvetlen……….Buch Tibor az volt, sok szerepben edződött, alakult, szimpatikus, rutinos előadó.

Söptei Zsolt elöljáróban elmesélte, hogy Róbert testvérével ők az ötödik generációt képviselik a családban, az első szőlővásárlásra 1850-ben az ük nagyszülők szánták el magukat, aztán több állomáson keresztül alakult ki a mai állapot, a csopaki székhelyű pincészet. Közben nem csak a generációk váltották egymást, a technológia is változott a kézi kapálástól kezdve a mai zárt rendszerű fejtésig, amit még a közvetlen előd, édesapjuk is csak akkor tudott elfogadni, amikor kóstolta, ízlelte a jobb bort. Közben németországi tanulmányutakon bővült a testvérek ismerete, lettek tapasztaltabbak és újításokra bátrabbak, érettebbek. Ma már tizenöt fantázianév jelzi a boraikat, ezekből hoztak a mai estére ötfélét: Bubori Blanc, Varázslat, Harmónia, Hangulat és Felhőtlen néven. A kóstolgatások közben történeteket mesélt a borász visszanyúlva a gyermekkorig, az első kapálási emlék a szülőkkel, amikor is a lelkesedés kb. az ötödik tőkéig tartott, utána már a soronkénti kétgombócos fagyi motiválta a fiútestvéreket. A lopózás megtanulása is ott kezdődött, hogy az édesapjukat figyelték, amint létrára mászva szippantotta fel a bort, s egy kis slukk nekik is jutott, csak ízelítőül. A borkóstolásnak is megvan az illő folyamata: először a szem nézi, aztán megpörgetve a pohárban, gyönyörködni lehet benne, azután a száj ízleli, forgatja, végül az orr is érzi a bor illatát. S minő igazságtalanság: a termelő föld semmit sem kap belőle!

Szó esett még betegségről, gyógyulásról, az élet látásáról……. S közben-közben dalok csendültek fel a bort, a vidámságot, a mulatást is megidézve. Nóták, operettdalok hangzottak el, népdalok is időnként közös énekléssel, s olyan dalok is talán váratlanul, amik anyás, apás emlékeket idéznek fel, mert a bor az érzelmekre hat először. 

Buch Tibor is mesélt. A Harmónia fantázianevű bor kapcsán elénekelte azt a dalt, ami nem a borkóstolások világába tartozik, de benne mindig az egyensúly és harmónia érzését ébreszti, Bocelli dalát, amit mindenki ismer és szeret, Time to Say Goodby…………… Majd a híressé vált O’sole mio dala is elhangzott, de azt – valószínűleg – senki sem tudta a jelenlévők közül, hogy ez a dal a párás, ködös Leningrádban született. Lám, mire képes a napfény utáni vágyakozás! A záródalt is mindenki ismeri, szereti: a Honfoglalásból a Kell még…. kezdetű dal. De a sok-sok előadás közül a Sepsiszentgyörgy melletti hegyen tartott talán a legemlékezetesebb, amikor az előző napi elsöprő vihar ellenére a szervezők megteremtették újra az előadás feltételeit, s harmincezer székely ember gyűlt össze. S akire legjobban emlékszik, az idős asszony, aki a köves, meredek úton tolta tolószékben párját az előadásra.

Kell-e több a hit erejénél: vallja ezt borász és előadó. Talán ez volt az igazi kerete ennek az estének, ami új kezdeményezésnek számíthat. A főszereplőkön kívül a keret egyik oldalát Pataki Júlianna, Sári Kinga, Nagy Vera és Németh Béla munkája erősítette.

Csiszár Edit
 

 

Praktikumtár

Magyar falu Program

Balaton riviéra

Vízparti szállás

Fogyasztóbarát

Harley-Davidson