• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

Alsóörsön, búcsú idején 2021.

Nyomtatás

Valaha nagy ünnep volt a búcsú faluhelyen. Manapság, amikor rendezvények kavalkádja ontja a programokat, leginkább a hagyománytisztelet tartja fenn.

Az idén úgy hozta az élet, hogy akár kettős ünnepnek is nevezhetnénk, hiszen az előző napon is adódott rá alkalom, hogy a község apraja – nagyja együtt mulassa az időt a falunapon. Az események helyszíne is közel azonos volt, mindkettő a faluközpontban (a sportcsarnok szomszédságában) zajlott le, az „alkalmi nézőtér” széksorai is ott sorakoztak még előző napi helyükön gondos kezek által feszes sorrendbe rakva. Itt kívánom megjegyezni, hogy nemcsak ezalkalommal, hanem Alsóörs önkormányzatának valamennyi rendezvényén kiváló munkát végez a Művház Csapat, beleértve a helyszín kívánalmaknak megfelelő kialakítását, vendégeink fogadását és más tevékenységeket.

Az idei búcsú jól sikerült. Magán hordozta mindazon stílusjegyeket, amelyek ezt a napot a többitől megkülönböztetik, és funkciójuknak megfelelően használta azokat. Forgott az óriási körhinta (óhatatlan, hogy ilyenkor ne jusson az ember eszébe Makk Károly könnyesen szép filmje és a hamvasan fiatal Töröcsik Mari), szólt a zene, volt, aki búcsúfiát vásárolt, mások az ugrálóvárban lelték kedvüket.

Próbáltam megállítani az időt, kutatni kezdtem emlékeimben. Azt biztosan tudom, hogy felnőtt fejjel voltam először búcsúban és a sok finomság íze is itt van még mindig a számban. Összejött a család, együtt ünnepelt. Volt ott minden: rengeteg enni- és innivaló, már napokkal korábban készültek a vendégfogadásra. A szőnyeg felcsavarva, ahogy az járja, a lámpa meg le, mert éjszakába hajlott a vidám nótázás. Jól érezte magát mindenki – én pedig ajándékokkal felpakolva tértem haza. Ez nem itt történt, hanem egy másik megyében, de akkor, amikor az alsóörsiekkel beszélgetve szokásaik, emlékeik iránt érdeklődtem, szóról – szóra visszaköszöntek az ilyen és az ehhez hasonló történetek. Iluska például azt mondta el tegnap, hogy régen külön „kasztot” képeztek az itt lakók és a „telepesek”. Könnyen meg lehetett különböztetni őket az öltözékük alapján. Rengeteg ember gyűlt össze ilyenkor a kocsmánál, ott forgott szélsebesen a nagy körhinta. A portákat, az udvarokat patyolat tisztára takarították. És persze itt is sütöttek, főztek, húslevest, csirkéből, kacsából, de a fő attrakció a cukros perec volt. Oh, a régi szép idők!

Hát igen, egyszer minden véget ér, de! Ma már könnyebb az emlékezés, a múltidézéshez számtalan segédeszköz áll rendelkezésünkre, én azonban úgy gondolom, hogy a legszebb fotónál, a legértékesebb búcsúfiánál is többet ér, ha találkozunk szeretteinkkel, barátainkkal, ha megosztjuk egymással örömeinket is, ha jól érezzük magunkat egymás társaságában.

Kovács Piroska
 

 

Praktikumtár

Magyar falu Program

Balaton riviéra

Vízparti szállás

Fogyasztóbarát

Harley-Davidson