REGE KÖZ. Rege. Már maga a megnevezés is sokatmondó. Epikus népköltészeti műfaj, valós elemekhez kapcsolódó, csodákkal átszőtt. A népek legtöbbjének sajátja.

A 17. században monda - monda néven használták, ezt korrigálták a nyelvújítók mendemondává, melyben költött- és igaz históriákat beszélnek el. Az angolok és a franciák legendának nevezik. Jellemzően történeti hagyományokat dolgoz fel. A mítosz és a mese rokona. A Grimm - testvérek szerint a mese költőibb, a monda történetibb, tárgyilagosabb.

Hogy mitől népszerű? Szereplőit közel érezzük magunkhoz, azonosulunk cselekedeteikkel, gondolataikkal. A történetekben a jó győzedelmeskedik, a rossz méltó módon bűnhődik. Témájukat egyesek hiedelmekből, mások valós történetekből merítik. Vannak olyanok is, amelyek az adott nép eredetét magyarázzák meg (ld. Arany: Rege a csodaszarvasról). A „vándormondákra” az jellemző, hogy nem szorítkozik egyetlen nép kulturkincsére, másokéban is megtalálható némi változtatással, mintegy kiegészítve azt. A 19. század óta gazdagítják az irodalomtudományt.

A műfaj legismertebb reprezentánsai – méltán – a klasszikus műveltség alapját képező görög és római regék és mondák. Műveltségünk minden ága a görög kultúra törzséből nőtt ki. A mitológia az európai kultúrtörténet tiszta forrása. Ösztönzést merít belől a filozófia, a képzőművészet és a költészet írja Trencsényi – Waldapfel Imre: Görög regék című művében.

A finnugor folklórról nincsenek írásos emlékek. Történelmi forrásnak kizárólag a népi emlékezet, a mondák és töredékeik tekinthetők. Ahogy fokozatosan az ismeretlenből ismertté válik előttünk nyelvrokonaink világa, úgy válik szilárd meggyőződésünkké, hogy amit ezek az apró töredék népek létrehoztak, arra a legnagyobbak is büszkék lehetnének – áll a lexikonban.

A magyar regékről, mondákról és népmesékről gróf Majláth János (1786 – 1855) német – magyar történetíró, publicista, költő, Majláth József osztrák államminiszter fia írt értekezést német nyelven. Magyarország „beszélyeinek” javát Kazinczy fordította le. Majláth könyvében szerepel többek között Salamon, a magyarok királya, A villik tánca, Tündér Ilona és más regék.

Ezen rövid áttekintés után megérkeztünk Alsóörsre. Büszkén jelenthetem, van mivel dicsekednünk! Részben azért, mert könyvkiadásáról elhíresült községünk ebben a témakörben is tisztesen helyt állt. Tehette ezt egyrészt azért, mert volt miről írni, másrészt azért, mert téma és írója egymásra talált:

Gyárfás Endre József Attila – díjas író Alsóörsi mondák és mesék című, Somos Zsuzsa grafikusművész rajzaival illusztrált szép kiállítású könyve mind tartalmában, mind kellemében igazi telitalálat. Már kézbe venni is élmény! Hát még, ha beleolvasunk a többségében igaz történetekbe! Az író jól ért ahhoz, hogy az általa bemutatott figurákat életre keltse, mintegy személyes ismerősünkké téve őket, míg leírásai a környezetábrázolás remekei.

Gyárfás felszabadultan mesél, kulturáltan, széleskörű helyismerettel, szeretettel. Hogy miről? A néki otthont adó község múltjáról, történelméről, egykori lakosairól, hagyományiról: a Merse kútról, Szent László pénzéről, a mámai harangokról, a szimbólummá vált Törökházról és sok másról. Somos Zsuzsa méltó partner ebben a munkában, rajzai kifejezők, szemet - lelket gyönyörködtetők.

Ugyanez mondható el másik közös kötetükről, az Alsóörs, szeretünk… című helytörténeti munkáról. A lapokról igaz történetek köszönnek vissza többek között az alsóörsi borversenyről, Endrődi Sándor fiának keresztelőjéről, a fürdőélet kezdeteiről, a sajnálatos halásztragédiáról és más eseményekről.
Alsóörs romantikus utcái, köztük a Rege köz, pedig beszélnek önmagukért.

Kovács Piroska