• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

Halloween Alsóörsön két felvonásban

Nyomtatás

Néhány éve községünkben is kibővült a hagyományokról, szokásokról való megemlékezések sora egy számunka új és szokatlan epizóddal, a Halloween megünneplésével. A rendezvény, mint minden alkalommal, az idén is sikert aratott.

Mi is az a Halloween? A közhiedelem úgy tartja, hogy egy Észak – Amerikából származó rendkívül vidám, képzeletbeli szereplőket – boszorkányokat, szellemeket, ijesztő rémeket – felvonultató látványos ünnep, főszerepben a töklámpással, amely megállíthatatlan hódító útján az egész világot behálózva hozzánk is eljutott. Ennél azonban sokkal többről van szó, mivel a legendák, mítoszok népszokások mélyén mindig van mondanivaló. Ez alól a Hallloween sem kivétel.

A hit világa:
Az ember mindenkor félt az elmúlástól (pedig Ady Endre úgy tartotta, hogy az élet a halál rokona), ezért különféle hiedelmek fogságában élte életét. A forma az idők során változott, a túlvilági életbe vetett hit azonban örök. A „Sírkert a Somlyó ölén” című könyvben ez olvasható: „Mindenszentek ünnepét (festum omnium) és november 2-át, a halottak napját ma katolikus ünnepként tartjuk számon, pedig gyökerei az ókori kelta mondavilágba nyúlnak vissza. November elsején, a kelta újév napján Samhain napisten a halál és a sötétség istenének fogságába került. Ekkor a három napig tartó Hallloween keretében érte és a holt lelkekért áldozatot mutattak be a papok. Később ez az esemény összefonódott a szintén november elseje körül tartott mediterrán elemeket tartalmazó római ünneppel, a kertek istennőjének szentelt Pomónával”.

Hiedelmek, szokások
Már a korai Samhain ünnephez is kapcsolódtak különféle szokások. A szent fák alatt tüzet gyújtottak, körültáncolták azt, majd parazsát szétosztották, az otthon melegét őrzendő. Október utolsó éjszakáján a legvékonyabb az a mezsgye, amely elválasztja a földi létet a holtak honától. Ez alkalom arra, hogy az elmúlt években elhunyt bűnös lelkek, akik állatok testében léteznek, visszatérjenek egykori életükbe. Az emberek ilyenkor állatbőrbe öltöztek, maszkot öltöttek, hogy félrevezessék őket, miközben egykori otthonukat keresik.
Az ősi kelta halotti kultusz hagyományából kialakult ünnep később elterjedt a világban. Jelentős szerepe volt ebben az elszegényedett, 1800-as években Amerikába vándorolt ír telepeseknek. Az esemény jelképe a Jack-ó latem, azaz a töklámpásból kivigyorgó Jack lelke, aki a lámpa fényénél keres örök megnyugvást.
Alsóörsön a korábbi években a művelődési ház rendezvényén éppen ez volt a feladat, szebbnél szebb lámpások születtek az alkalmi tökfaragók keze nyomán. Az idén két felvonásban zajlott le az ünnepség. A találkozó most is a szokott helyen vette kezdetét, zsúfolt ház bizonyítja az ötlet létjogosultságát. A feladat ezúttal a változó világ változó kívánalmait igazolta: lámpakészítés helyett ezúttal maszkok dekorálása volt a lecke a Művház Csapat tagjai és Rác Csenge grafikusművész irányításával. Kitűnő volt a hangulat, láthatóan mindenki jól érezte magát. Közéjük tartozik Dorka, Kamilla, Niki és Szilveszter, az Endrődi iskola 4 – 5. oszt. tanulói, akik plakátról értesültek a rendezvényről. A Győrben élő, Káptalanfüreden nyaraló Koncz Nóra az öt éves Fridával és a másfél éves Borssal a környéken túrázva találta meg a felhívást és meg sem állt a rendezvény helyszínéig. Störk Bence Olivér alsóörsi óvodás a Csiga csoportot erősíti. Nem volt egyszerű dolga édesanyjaának, Eszternek, amikor arra kellett rábeszélnie, hogy hagyja abba a játékot, mert ütött az óra az indulásra, amit egy ifjú vámpír, a négy éves Albrecht Lilien már alig várt. Az idei Halloeeen rendezvény második felvonására ugyanis vadonatúj helyszínen, az Amfiteátrumban került sor.

Az amfiteátrum, azaz a Varázserdő ma délutánra, estére Halloween partyra várta - a kapunál elhelyezett fogadó tábla szerint is – az érdeklődőket. A meghirdetett program előtt érkeztem jóval, még melengetően sütött a nap, volt időm alaposan megnézegetni a helyszínt, azaz az erdő ez esti rejtelmeit, melyeket a mindenlátó vöröskő szoborfej környékén, mintegy U alakban helyeztek el a szervezők.

Eleinte régi szürke, homályos feliratú sírkövekkel találkozik az ember, néhol egy-két kéz mered a földből elő, mintha jönni akarna a test is utána, ha éjfélt üt az óra. Pókhálós erdőrészletek, nagyobb köveken egy-egy hatalmas fekete pók terpeszkedik. Boszorkány is az erdő öblében egy rotyogó kondér fölött, csontváz kettő is, az egyik széplelkű lehetett halandó korában, hiszen holtában is tart egy szál rózsát, frisset, az örök szeretet jeléül. Azon a helyen, ahol valaha (bő negyven éve) a szállító járművek felvették terhüket, a betonfalak derékszögében egy falfestmény: elvarázsolt vár, kopasz fa szerteszét nyúló ágakkal, vörös háttér fekete madarakkal. Útközben apró mécsesek, lámpások, némelyik különös hangokat is ad. Fehér kis szellemek lengedeznek az ágakon, első látásra sem ijesztőek.

Szivárognak lassan az érdeklődők. Feladatlapot kapnak Váci Helgától, aki az alkalomhoz illő smikkel, de barátságosan osztogatja a kétféle feladatlapot kicsiknek és nagyobbaknak. A kisebbeknek a miből mennyit találsz kérdésre kell összeszámolniuk a szellemeket, pókokat, sírköveket stb. A nagyobbak kérdései összetettebbek, figyelmesebb szemlélődéssel lehet csak jól válaszolni. Ugyan kinek jutna eszébe mélyebben a pók szemébe nézni, a tizennégy kérdés egyike éppen erre irányul. Vagy a boszorkány üstjében észrevenni a három pici pókot. Az erdőben elrejtett betűkből egy szó kerekedik, ha sikerül mindet megtalálni…..

Jönnek jelmezes gyerekek, néha pajkos felnőttek fején is himbálózik egy-két színes világító pom-pom. Az erdőkbe talán előbb érkezik az est. Előkerülnek az ilyen-olyan lámpák, s ahogy a kultúrházi programról is megérkeznek a családok, megszaporodik az apukák és anyukák segítő dolga is. A több szem többet lát elve alapján a sötétben is folytatódik a felfedezés, a feladatlapok kitöltése. Ezek bizony komoly figyelmet igényeltek. A szülők is részesei ily módon a programnak, s milyen jó együtt játszani!

Közben mindvégig szól a zene, DJ Titz Krisztián gondoskodik erről, a bejárattal szemben egy üstben vörös forralt borral várják a vendégeket.

Kiváló szervezés volt. Becző Attila és Váci Helga munkája, figyelme a legapróbb részletekre is kiterjedt. Elismerés mindenkinek, aki e program sikeréért dolgozott!

Kovács Piroska és Csiszár Edit

Nagy Veronika fotói:

 

Praktikumtár

Magyar falu Program

Balaton riviéra

Vízparti szállás

Fogyasztóbarát

Harley-Davidson