Sorozatunk új epizódja a magyar irodalom kiemelkedő alakja, Ady Endre költő és publicista emléke előtt tiszteleg.

TÁLTOS SZÜLETIK
Keveseknek adatik meg, hogy életük során, legyen az akár rövid, akár hosszú, eljussanak az értől az óceánig. Ady Endre, a 19 – 20. század fordulójának költőóriása közéjük tartozott.
Napjainkban Adyfalvának nevezik azt az Erdély kapujában fekvő Szilágy vármegyei kis települést, Érmindszentet, ahol Diósadi Ady Lőrincz elszegényedett hétszilvafás nemes és a református papleány, Pásztor Mária, az „ides” elsőszülött fia, András Endre 1877. november 22-én meglátta a napvilágot. Dédelgetett föld a Szilágyság sohasem volt és csak a maga erejéből igyekezett bekapcsolódni az ország művelődésébe és a haladó életbe. Igénytelen vármegye sovány múlttal. Sem történelmi, sem szociális, sem irodalmi históriája nem terhes – írta róla Bölöni György, Ady barátja.
A költő néhány kisebb testi elváltozással született. Közülük a legfeltűnőbb az volt, hogy mindkét kezén hat ujja volt (voltaképpen csont nélküli bőrkinövések, amelyeket a bába megfelelően el tudott látni). Ezeket a jeleket Ady később a kiválasztottság bizonyítékának, táltosjelnek tekintette. Becsvágyó család volt az övék, ez útravalót jelentett számára.

A KEZDETEKRŐL
A szülői ház elhagyása után az Érmellék fővárosába, a nagykárolyi piarista gimnáziumba, innen a kálvinista Zilah kollégiumába vezetett az útja, végül Debrecenben hallgatott jogot. Az egyetemet nem fejezte be, a Debrecen című lap munkatársa lett. Ekkor (1899-ben) jelent meg első kötete Versek címen. A kálvinista Rómát a maradandóság városának tartotta, hamarosan el is szerződött onnan: Nagyváradon lett újságíró, a Szabadság című szabadelvű lap munkatársa.

NAGYVÁRADON
Ismerős kép: kávéházi szeglet, az asztalon újságok, kéziratok. Mindegy, hogy a helyszín a Pilvax, Párizs vagy éppen Nagyvárad. A századelőn újságírónak lenni hivatást jelentett, egyfajta éltmódot. Ady is megtalálta itt a számítását: friss szellemet, barátokat (köztük Bíró Lajost) akiktől sokat tanult. A friss sajtó végig olvasása rutinjává vált, hiteles forrásokból követte a napi politikát, az élet eseményeit. Ízig – vérig újságíró volt. Szerb Antal ezt írta róla: újságíró - volta egyáltalán nem véletlenszerű… előbb volt jó újságíró, mint jó költő, és mindvégig megőrizte újságíró természetét. Emberi dokumentumokat kívánt adni, belemerült a napi politikába, néhány verse olyan, mintha vezércikk volna.

Az ellenzékhez tartozott. Erre predesztinálta neveltetése és a családi hagyományok is. Nem volt tekintélytisztelő, támadta a feudalizmust konzerváló erőket.
1908-ban Ady irodalmunk legnevesebb lapja, a Nyugat munkatársa, majd szerkesztője lett, és az is maradt élete végéig. Ő a Holnap nevű csoport alapítója. 1912-ben a Martinovics szabadkőműves páholy tagja lett.

ADY, A KÖLTŐ
Ady Endrét, a kitűnő újságírót elsősorban mégis zseniális költőként tartja számon az utókor. Tett róla, hogy ez így legyen. Kötetei, költeményei iskolai tananyagok – erre most nem térnék ki. Az ő nevéhez fűződik a modern magyar költészet megszületése. Szakít a népies stílussal, célja az ősi magyaros kultúrkör és az új forradalmi változást hozó költői program egyesítése. Tematikus – motivikus költő. Költészetében meghatározott motívumcsoportokat követhetünk végig, s ezzel egyedülálló a világirodalomban. Tematikája, szimbólumrendszere: ars poeticák, szerelem, látomásos tájköltészet, Magyar Ugar, istenes versek, magyarság – kuruc tematika, létharc – pénz motívum, halál, forradalmi versek, világháborús költemények – áll a szakirodalomban.

A KÖNNYEK ASSZONYA ÉS A CSUCSAI TAVASZ
1903 sorsdöntő év volt az életében: megismerte a Párizsból hazalátogató Diósyné Brüll Adélt, egy dúsgazdag kereskedő feleségét, akit nevének megfordításával Lédának nevezett. Általa bepillantást nyert egy új életformába és rátalált egy romantikus, nagy szerelem. Kapcsolatuk kilenc évig tartott, ez alatt az idő alatt Ady hétszer jár Párizsban, első ízben kereken egy évig tartózkodik ott. Bölöni Gyögy: Az igazi Ady című könyvéből tudjuk, hogy közben is dolgozott. Ebéd utánra átböngészte összes lapjait, megtalálta cikktémáit és mire átballagtunk egy feketére s egy pohár likőrre a szomszédos Cluny – kávéházba, már hozzá is fogott napi jegyzetei megírásához. Egy óra leforgása alatt megszületett a cikk vagy a szokott három párizsi jegyzet. Ezeket azonnal borítékba zárta és postára adta… Betegség, mámor, rosszkedv, szerelmi csetepaté sem akadályozhatták meg, hogy verseit pontos időben meg ne írja, és postára ne tegye. Ebben lapjával szemben való lelkiismeretessége is vezette, de ennél jobban sarkallta közönsége tisztelete és presztizsének önmagától kijáró becsülése. És még inkább a határtalan, kevély kérkedése azzal, hogy Adynak három nagyszerű verset adni magából játék s nem írói teremtő gyötrelem. Lovagi torna ez neki és ő ebben legyőzhetetlen.

Gyönyörű költemények fémjelzik életének ezt az időszakát, a leghíresebbek egyike mégis a százegyedszer véglegesen széjjeltört varázs lett, a Lédával való szakítást dokumentáló Elbocsátó szép üzenet.

Az új szerelem „rendhagyóan” kezdődött és házassággal végződött. A „csucsai tavasz”, Boncza Berta, avagy ahogy egy szójátékuk után ő nevezte, Csinszka, első levelét egy svájci leánynevelő intézet növendékeként írta hozzá. Három év múlva – szülői beleegyezés nélkül – feleségül vette az akkor húsz éves lányt. Bertuka bearanyozta Ady életének utolsó éveit, a magyar irodalmat pedig felbecsülhetetlen értékű hagyatékkal gazdagította.

Ady Budapesten halt meg 1919. január 27-én, negyvenegy éves korában gyógyíthatatlan alapbetegségei mellé szerzett spanyolnáthában.

Ravatala a Nemzeti Múzeum előcsarnokában állt, ahol többek között Móricz Zsigmond mondott gyászbeszédet. A Fiumei úti sírkertben nyugszik, ahová a ravataltól a hideg télben fedetlen fővel kísérte végig több tízezer tisztelője.
Emléke örökéletű. Maga mondta: Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb, hatalmasabb és szebb, mint az élet”.

Kovács Piroska