SZÜLŐK NAPJA 2022. Péntek délután zsúfolásig megtelt a művelődési ház nagyterme és az előtér is, itt is székek várták az iskola rendezvényére érkezőket.

Sokaknak csak állóhely jutott bent és kint egyaránt. Két év kényszerű kihagyás után ismét műsorral készült az Endrődi Sándor Református Általános Iskola és Kézilabda-Utánpótlásközpont mindegyik osztálya. Alsóörsön szülők napját tartanak hosszú ideje már, még az előző igazgatónő, Lovász Lászlóné idejében döntöttek úgy, hogy az anyák napjához kapcsolódva időben, de a család egészének fontosságát, az apák szerepét is hangsúlyozva, szülők napjának nevezik ezt az eseményt.

Mészáros Károly igazgató is ezt hangsúlyozta beszédében, a szülők mellett a nagymamákat, nagypapákat is köszöntve.

A műsort a Kovácsné Miskey Tünde vezette énekkar kezdte a Valahol Európában musical egyik dalával, huszonhat lány és fiú, alsósok és felsősök közös éneklésével.

Tizenkilenc elsős állt a színpadra B.Radó Lili Köszöntő anyák napjára c. versével, közben Schmidt Blanka hegedült egy gyerekdalt és az ismert Tavaszi szél vizet áraszt dallamát. Az Édesanyából csak egy van dalt Kálmán Zsófi kísérte zongorán. Gergely Rita tanítványai.

Szántóné Kertész Zsuzsa osztálya, a hatodikosok verses, dalos összeállítással köszöntötték a megjelent szülőket, nagyszülőket. Műsorukban megköszönték a tengernyi szeretetet, gondoskodást, törődést, amit tőlük kapnak. Dsida Jenő Édesanyám keze című versének megzenésített változatával zárták műsorukat.

Májusi virágok álltak színpadra ezután, a második osztályosok: színes kalapokban és tarka ruhákban a virágnak öltözött kislányok, a dongó és erdő-mező is megjelent: a természet a maga egyszerűségében és egymásra utaltságában. Kovácsné Miskey Tünde irányításával készültek a jelenetre.

A hetedikesek, Novákné Juhász Andrea tanítványai a kamaszok nyelvén fogalmazták meg gondolataikat a családról és a szeretetről, humorral időnként, kezükben a gyerekkor játékaival, de szavaikban nagyon is éleslátón.

Lázár Ervin Dömdödöm című mesejátéka elevenedett meg a Hajasné Zsédely Mónika harmadik osztályosainak műsorában. Az előképben a gyermeki és anyai számla kiegyenlítődik ugyan, de elgondolkodtató. A Dömdödöm meg egyenesen sziporkázó volt!

Tizenhárom gyerek, ötödikesek, batikolt polókban léptek színpadra, a lányok narancs és rózsaszínben, a fiúk halványkékben. Mindannyiuk kezében egy szál rózsa, halvány, olyan törékeny, mint az élet. Siposné Földesi Bernadett tanítványai verseltek, muzsikáltak, mozogtak, megjelenítették az élet egészét a kezdettől a végig. Aztán lefutottak a gyerekek a színpadról, s rózsáikat átadták az édesanyáknak. S míg szólt a dal, az osztálytársak közt megjelent egy kislány, kezében ugyanilyen rózsa, s ukrán nyelven elmondta gondolatát. Egy hete ő is ebbe az iskolába jár. A dal refrénjét érdemes észben tartanunk: A szüleim nyelvét a gyerekeim hangján elkopni nem hagyom….

Ha én felnőtt volnék, képzelték el a negyedik osztályosok, Horeczki Tünde diákjai, hiszen jónak lenni iszonyúan unalmas…. talán nem is mindig sikerül….de ez nem olyan nagy baj, hiszen a felnőttek sem tökéletesek….

S végül a nyolcadikosok jelenete zárta a programot. Shakespeare szerint – tudjuk rég – színház az egész világ. Az élet is, születéstől a halálig. A leeresztett vászon előtt elvonult az élet minden korszaka, karikírozva, csak futólag. Kovácsné Miskey Tünde és Verrasztóné Losonczy Anna komponálta össze.

Az előadás végén megjelent egy képsor a vásznon: Arra születtem…. énekelte Szinetár Dóra.

A gyermeki tétovaságok, bizonytalanságok, halkságok ellenére is gazdagító délután volt.

A tanítás munkája mellett köszönet a felkészítő tanároknak, nevelőknek!

Csiszár Edit