• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
               

A PÉGYÖ festőpáros kiállításáról

Nyomtatás

Két ecsettel, ... egy szívvel. Alsóörsön – és sok helyen másutt is – így ismerik, emlegetik őket, PÉGYÖ, azaz Kancsár ter és Rácz Gyöngyi festőpárosról van szó,

akik maguk alkották ezt a nevet képeik jegyzéseként a kétezres évek elején a székesfehérvári Bory-várral szemközti kis presszóban. Miután összekötötték az életüket, 2006-ban Alsóörsöt választották lakhelyül, a Vadtelep egy csendes utcájában élnek és alkotnak.

A kiállítás megnyitója derűs percekkel kezdődött. Tévald-Csizmadia Krisztina, aki barát és alkotótárs is egyben, négy képet villantott fel a festőpáros életéből, ahogy ő nevezte, egypercesek, humorral átszőtt, színes emlékek, ebben segítségére volt kisfia, Botond.
Hebling Zsolt polgármester köszöntőjében felidézte, hogy idetelepülésük után miként kapcsolódtak s vállaltak feladatotokat a maguk eszközeivel. 2010-ben a vasútállomás várótermének fehér falára egy helyi balatoni tájkép került, előterében azzal a mólóval, amely ma már nem látható. A következő évben az új ravatalozó ablakaira készítettek üvegfestményt.

Kiállításuk a szezon első rendezvénye itt, a 750. évét élő Alsóörs idei rendezvényeinek sorában a harmadik, a falunap és a gyermekrajzpályázat után.
Jávor Sándor, barát és alkotótárs beszélt a képekről és alkotókról. Gyöngyi már iskolásként portrézott, ez kiteljesedett később, a kiállításon is láthatunk néhányat. A személyes életérzésekből táplálkozó romantika jellemzi őket, az erőteljes fény-árnyék, a legfinomabban megjelenő drámai helyzet, gyakran az élet leghétköznapibb pillanataiban. A szerelmes festők közé sorolja őket Jávor Sándor, a meglátott, megragadott témát is így átélő: megfogó, megfestő, rajzoló alkotóként. csak - szokatlan módon - ők ketten alkotnak egy képet.

A kiállításon közel száz kép szerepel, az elmúlt tizennyolc év terméséből válogatva. Vegyes technikával, ahogy a téma kívánja: pasztell, olaj, grafit, tus, toll…. Tájkép, csendélet, portré… Krisztus portréja a pinceajtó szárnya mögött megállít. Megnézem újra, közelebbről…. felkiált a festék a faroston,… szinte hallhatón feljajdul a kereszten, hallom később a megnyitón a négy egyperces életkép utolsójában, s valóban, visszahajoltam én is a képhez – még a megnyitó előtt nézelődve. De megállítottak az álmodozó, mélázó lányportrék is, mert sokkal többet mondanak a címnél. A dinamikát sugalló képek is, Freddy Mercury….. tavunk vitorlásai, falunk öreg arcai, a szerethető régi ragaszkodások. Múltunk és jelenünk is. A járvány inspirálta kép, a felhőkarcolók között a kereszt, maga is felhőkarcoló.

Szabadság témában és eszközben, összhang az alkotásban:
két ecsettel, négy szemmel, de egy lélekkel.

Kedves meglepetésként egy kis füzetet jelentettek meg, képekkel, vallomásokkal. Ebben olvasom: Nyughatatlan természetünk, romantikus lelkünk, és mindig új látványra vágyó szemeink a festészet mellett világlátásra is ösztönöztek. Utazásainkról rengeteg helyszíni ceruza-, szén- és pasztellrajz készült.

De a legjobb kimenni a természetbe, közel vagyunk hozzá….. s ott festeni.

A kiállítás június 30-ig látható a Török Házban csütörtök-péntek-szombat-vasárnap 13 és 19 óra között.

Csiszár Edit

Nagy Veronika és Zórád Ferenc fotóival:

 

Praktikumtár

Családbarát Munkahely

Magyar falu Program

Veszprém-Balaton 2023.

Kerékpárút

Támogatások