A magyar költészet napját április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük. Ebből az alkalomból fogadják sok szeretettel Albrecht Sándor újságíró, helytörténész ünnepi gondolatait

Alsóörs. Ófalu. Nádtetős öreg házak,otthonfalak. Meszibe vesző emlékezetes múlt,gazdagodó,változó jelen...Tornyával intő ősi templom. Temető,elfénylett kedves életekkel. Késő gótikus Török ház.Régi oskola. Közök,utcácskák,kis terek, Somlyó lejtője. Mesék,legendák,mítoszok. Nagymúltú kocsma parasztkultúránk emlék-eszközeivel.Tavaszillatok,korai nyárfények az öregfalu tenyérnyi terébe ölelkező tünemény. Fölöttünk az ég boltozata. Lent a vízparton vitorlákat ringat a víz. Pannoniai pillanatok. Látványélmény. "Bűvös varázslat, titkos mágia, felejthetetlen édenkerti táj, mely friss gyümölcsel s óborral kínál és itt mindennek fénnyé kell válnia a tündöklő Nap csodáinál..." Napfényben a tó kápráztató. Szülőföldünk dombjain a történelem pihen.Lankáinkon aranyló szőlőszemekben álmodik a bor...Faragott vörösköveinken őrződik a múlt. Harangjaink szavából a tűnő idő zendül ránk.Szívünkben a vágyott,áldott,drága béke kél és él a szépre mindig szomjas lelkeinkben.

Versében Surányi Sándor írja falutájékunk jellemzőjeként:
Már reggel, hogy ébred,beleszövi báját a táj köntösébe, hogy ne találd párját... Napsugárral bontja később színe árnyát, keverve a kékkel a zöld aranysárgát. Azúr tükrét ha meg bősz viharok szántják,tajtékzó hullámait ónszínűre váltják. Ilyenkor az ege bakacsinra festve, nem tudni, hogy mi van: reggel-e vagy este? De azután a Hold ismét előbújik, felhőfátylak között elmerengve úszik. Ezüst fénnyel szórja tele a tó vízét, szellő borzolta csillámló felszínét. Tündéri szép játék,ember alig érti, minek is a menny, ha ittenis eléri?...

Albrecht Sándor