HUNYADI UTCA. Sorozatunk névadóit – történelmi hősök, művészek, sportolók és más köztiszteletben álló személyek ők – gyakran emlegetjük a mindennapokban. Mai utcamesénk főszereplője úgy érzem egyedülálló ebben a vonatkozásban, hiszen emlékezetét immár félezer éve minden áldott délben megidézzük.
KI VOLT HUNYADI JÁNOS?
Nevét állandó jelzővel illettjük, akár a balladai hősökét. Úgy hívják: a törökverő. Fiatal évei körül sok a bizonytalanság, még születési évét sem tudjuk pontosan, a lexikonban az áll, hogy Morzsinai Erzsébet és Voyk (más forrás szerint Zsigmond király természetes fia) 1406 körül látta meg a napvilágot. A havasalföldi család János kisgyermekkorában települt át Magyarországra. Birtokukat, Hunyad várát a királytól kapták, így a kor szokása szerint az időközben nemesi rangra emelkedett család Hunyadi néven írta be nevét a történelembe. A fiatal János tizenkét lovasból álló csapatával lovagi szolgálatot teljesített Zsigmond udvarában, majd a végvári harcokban jeleskedő Szilágyi Mihály kíséretéhez tartozott- Amikor Szilágyinak Olaszországba kellett mennie, vele tartott Milanoba, ahol megismerkedett Francesco Sforza zsoldoskapitánnyal, akitől sokat tanult, beleértve a csehországi huszita felkelők hadviselői technikáját is. Hazatérte után Dél- Magyarország legjobb harcosának tartották. Nem véletlenül nevezték ki Severin kibánjának, majd erdélyi vajdának, Temes grófjának, Belgrád kapitányának. Ezeket a rangokat katonai sikereivel érdemelte ki. Hamarosan ő lett a déli határok teljes védelmi rendszerének katonai vezetője, aki minden idők legnagyobb földesuraként óriási vagyonát elsődlegesen nem saját céljaira, hanem az ország honvédelmére fordította.
1442-ben megverte az Erdélybe betörő Mezid béget, a következő évben győztes csaták után (a zord tél miatt a Balkán hegységet elhagyva) békét kellett kötnie a törökkel, amelyet I. Ulászló felbontott. Miután Várnánál maga a király is elesett, a kiskorú V. László került trónra, Hunyadit kormányzóvá választották. Az ország vezetőjeként célja az volt, hogy kiűzze a törököt Európából. Mivel a térség népei annyira meg voltak félemlítve, hogy nem mertek kitartani mellette, utolsó nagy vállalkozása, a rigómezei csata kudarcba fulladt, maga is menekülni kényszerült. Brankovics György szerb despota elfogta, hatalmas váltságdíj ellenében szabadult. A kudarc belső okokban is keresendő, kiéleződött a bárók és nemesek ellentéte.
1452-ben a Garai – Czillei liga befolyása alatt álló V. László nagykorú lett. Hunyadinak le kellett mondania a kormányzóságról, a továbbiakban az ország főkapitányának pozícióját töltötte be Közben a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed szultán arra készült, hogy folytassa hódításait. 1456-ban Magyarország ellen indult és ostrom alá vette annak legfontosabb végvárát, Nándorfehérvárt. Hunyadi felfegyverezte a város erődjét, megerősítette a vár védelmét, sereget gyűjtött. Saját költségén toborzott tízezer zsoldost. Csatlakoztak hozzájuk a keresztesek, valamint a felkelő nemesség. Hetven-, más forrás szerint százezres oszmán túlerővel álltak szemben. A történelmi jelentőségű ütközet július 4 – 22 között zajlott le és a Magyar Királyság világraszóló győzelmét hozta. A fényes diadal nemcsak Hunyadi nevével forrt össze, hanem Kapisztrán János szerzetesével is, akit később szentté avattak. Itt esett meg az a Bonfini jóvoltából fennmaradt, Wagner által megfestett csatajelenet is, amikor a várvédők egyike, Dugonics Titusz, mivel más módon nem tudta megakadályozni, hogy lófarkas zászlót lengessen a a vár bástyáján a szél, a zászlót kitűzni igyekvő törököt magával rántva a mélybe vetette magát. A török feladta az ostromot. A fölényes győzelem kihasználatlan maradt, mert volt valami, ami még a legendás törökverőnél is erősebbnek bizonyult: néhány nap múlva Hunyadi is és Kapisztrán is a táborban kitört pestisjárvány áldozata lett.
„AKIÉRT A HARANG SZÓL”
A Hamingway-től kölcsönzött cím ezúttal Hunyadi Jánost illeti, Arany szavaival élve „védőjét a keresztnek, megrontóját büszke tarnak”, akire oly módon emlékezik az egész keresztény világ, hogy tiszteletére szól a „Pulsatio Meridiana”, a déli harangszó. Maga a harangozás ötlete eredetileg III. Calixtus pápától származik, aki azt még a nándorfehérvári győzelem előtt rendelte el jeladásként minden hívőnek, hogy imáikkal segítsék mindazokat, akik a török ellen harcolnak. Ennek alapján adta ki később VI. Sándor pápa szentszéki bulláját a déli harangozásról.
Hunyadi Jánostól megtagadta a sors, hogy kiűzze a törököt Európából. Óriási fegyvertény azonban, hogy a legyőzhetetlennek hitt sereget sikerült megállítania, nem teljesült a szultán álma, hogy lovát a római Szent Péter templom oltárához kötözze, Európa fellélegezhetett, Magyarország pedig hetven évre (a mohácsi vészig) megmenekült az oszmán hódítástól.
UTÓSZÓ
A történelem kereke forgott tovább. Hunyadi János családjának sorsa bizonyítja, hogy a legfordulatosabb történeteket maga az Élet írja. Nándorfehérvár után újult erővel folytatódott a Cillei- és a Hunyadi párt közötti küzdelem: Hunyadi hívei megölték Cillei Ulrikot, amiért a törökverő idősebb fia, László fejével fizetett. Miként az Petőfi „A király esküje” című mély empátiát tükröző költeményében áll, a budai Szent György téren sújtott le rá a hóhér bárdja, aki a legenda szerint csak a negyedik próbálkozásra tudta feladatát teljesíteni.
A fiatalabb Hunyadi fiút, Mátyást a király Prágába hurcolta és fogságba vetette. A nehéz rabságból édesanyja, Szilágyi Erzsébet váltotta ki (ld. Arany János: Mátyás anyja). 1457-ben váratlanul meghalt a mindössze tizenhét éves V. László. Utóda leghíresebb királyunk, a Duna jegén megválasztott Hunyadi Mátyás lett, de ez már egy másik történet. Az eseményeket az irodalom és a művészetek minden ága megörökítette.
A hálás utókor nem felejt. A törökverő Hunyadi János gyulafehérvári sírján ez a Janus Pannoniustól származó felirat áll (részlet):
„Capitoliumot koszorús diadalmenet élén sok hős járta be – ám égbe csak ez maga szállt.”
Kovács Piroska
