A tündér kezű lányok-asszonyok tavaly ünnepelték a kézimunkaszakkör megalakulásának 10. évfordulóját.
Idén is úgy gondolták, hogy egy születésnap akkor szép, ha közös az ünneplés, s ennek jó módja egy kiállításon bemutatni az elmúlt évet.
Hét paravánt félkörívben felállítva jelenítették meg a klub tevékenységét a tavalyi születésnaptól idén őszig. Tematikusan elrendezve, fényképekkel illusztrálva. De mielőtt ezeket tüzetesen megnézegetné az ember, érdemes az első paraván másik oldalán szemlélni a feliratokat és fotókat. A képek közt elszórtan elhelyezett cédulák ténykedésük „ars poetikája” is lehetne, benne van hitvallásuk, összetartozásuk, szeretetük, nyitottságuk (tanultunk, kiállítottunk, adományoztunk, karácsonyfát díszítettünk, alkottunk, kirándultunk, mézeskalácsot sütöttünk, futottunk, benne voltunk a tévében). Múló életünk törékenységére emlékeztetnek azok a képek, amelyeken a már eltávozott társaik láthatók.
Hebling Zsolt polgármester köszöntőjében említette azt is, hogy már egy éve viselik a bejárati oszlopok a horgolt, színes négyzetekből összeállított „ruhát”, jól bírták az időjárás viszontagságait. Virágcsokorral köszöntötte az egyenpólóba öltözött tagokat, az utánpótlás kis tündéreit is.
Tarnai Viktória, a szakkör alapítója, a klub vezetője beszélt a kiállítás tablóiról részletesen, azokról a rendezvényekről, melyek a falu életében is események (Mikulás-futás, karácsonyfa-díszítés, télbúcsúztatás) …. vagy összefogás egy táncszőnyegért, melyhez hozzájárulhattak a maguk módján, az „első unoka” köszöntése egy horgolt takaróval vagy a „horgoló délutánok” (júl.15-19.) eredményéről számvetés egy tablón. Az is kiderült, hogy nem csak „hétpróbás”, elszánt klubtagok munkái ezek, voltak ott kezdők is, gyerekek is, akik igen hamar belejöttek, s munkájuk szintén helyet kapott a tablón. Apró és nagyobb darabok, változatos technikával (a horgoláson-kötésen kívül gyöngyfűzés, mézeskalács díszítés…), a kiállított darabok uralkodó színe a rózsaszíntől a sötétliláig, tengelyében a türkíz árnyalataiból csak két – kiterjesztett szárnyra emlékeztető – női felső. Végül az ősz színei az utolsó tablón: apró tökök, kis sün, manók és koszorúk….. Ráadás egy ruhaállvány horgolt-kötött női felsőkkel.
Polót kapott az új tag ezen alkalomból, ezzel „hivatalosan” is a Tündér Ujjak sorába tartozik.
A klub kezdeményezésére idén is hívták és várták az ez évben született alsóörsi kicsiket, akik természetszerűleg szüleikkel, esetenként testvérekkel, babakocsiban, kézben érkeztek életük első „fellépésére”, név szerint: Borszuk Patrik, Eőry Adél, Pataki Lora, Böhm Debora, Soós Dávid, Kovács Áron, Csurgay Karina, Bognár Boróka, Hauber Borbála, Budavári Csongor János.
Ők a Tündér Ujjak fogadott unokái, akiket kis ajándékcsomaggal köszöntöttek.
Amiképp tavaly, idén is Bácsi Zita lovasi keramikus készítette el – névre szólóan – a kis kézzel festett (ólommentes) babakészleteket….. Munkái igényesek, szépek, méltán kapták meg a Vidék Minősége – Éltető Balaton-felvidék védjegyet.
Kövi Szabolcs zenéje tette teljessé ezt a koraestét. Megalapozta kezdéskor, közben hosszabban is élvezhettük, majd a nézelődésnek, beszélgetéseknek is harmonikus háttere volt. Nekem varázslat a zenéje, itt ültem, s az alpesi legelők napsütötte, zöld lejtőin éreztem magam csukott szemem mögött….. tiszta, friss levegőn. Csak csodálom hangszerei gazdagságát – furulya, tilinkó, körtemuzsika, pánsíp, okarína, a szlovák pásztorok hangszerétől az indián szerelmi hangszerig….. nála együtt található - őseink tegezét mintegy csokorba szedve és átörökítve mai használhatóságra – hangszergyűjteményében.
A klub folytatja munkáját, ahogy eddig is, minden héten egy délután találkoznak, s valószínűleg vannak ötleteik a jövőre nézve is.
Csiszár Edit
Zórád Ferenc fotói: