IFJÚSÁG UTCA. Ha a szó szoros érelmében véve magát a fogalmat nézzük, ezt a meghatározást találjuk: az ifjúság egy életszakasz, a serdülőkor végétől a felnőtt kor elejéig tart.

Melléknévvel kifejezett tulajdonság, életkori sajátosság, állapot, fiatalság. Ám ha jobban belegondolunk, számtalan jellemzőt találunk, amely bearanyozza, felejthetetlenné teszi ezeket az éveket.

AZ IFJÚSÁG ÉDES MADARA
Ó ifjúság, te nem tűnhetsz előlem/ Hisz minden lépten lelkem rád talál, Tavasz – viharban, báli hegedűben Nekem a te varázsod muzsikál. És rózsás kertben és rózsás temetőben Körüllebegsz, mint az alkonyt az árny, Megülsz szívemben, mint fecske faágon S az örök éjbe lendülsz, ifjúságom! – avat be bennünket gondolataiba Juhász Gyula, miközben azt is ő írja, hogy Ó ifjúság mohón ölellek én, S dalok arany szalagját aggatom rád.

Talán nincs is olyan művész, aki a maga módján és eszközeivel ne zengte volna az ifjúság himnuszát, az érzelmek szabad áramlását, a vágyak, a szerelem, az életerőtől duzzadó tenni akarás, az alkotókedv, az életöröm, a barátság és még ezernyi pompás ajándék dicséretét, amely ezt az életkort jellemzi. Ismét a lexikont hívom segítségül, íme, néhány jelző az ifjúság szolgálatában: daloskedvű, életvidám, hetyke, kacagó, lázas, szertelen, lendületes, célratörő és még sokáig folytathatnánk.

A költők és a zenészek különösen élen jártak ebben a vonatkozásban. Gondoljunk csak a szebbnél szebb szerelmes versekre, a pompás zeneművekre, és én Kodály Zoltánra is, aki felelősségérzetéről tesz tanúbizonyságot akkor, amikor azt írja hogy a fiataloknak a legjobbat adni is kevés. És mégis, ha azt mondjuk, hogy ifjak, nagy valószínűséggel a márciusi ifjak jutnak először eszünkbe – teljes joggal.

HELYTÁLLÁS AZ ÉLET MINDEN TERÜLETÉN
Az ifjúság lendületére, lelkesedésére, friss gondolkodásmódjára mindenkor szükség volt a történelem folyamán. Minden kornak megvoltak a maga kiemelkedő személyiségei világszerte, így hazánkban is. Gondoljunk például Nagy Sándorra, akinek mindössze három évtized adatott az életből, ám ez elegendő volt arra, hogy az egész világon elterjessze a görög kultúrát és hetven Alexandria nevű várost alapítson. Vagy Petőfi Sándorra, aki mindössze huszonhat évet élt, de ha ma mondjuk Afrikában  magyar emberről esik szó, akkor Puskás Ferenc mellett egyedül az ő nevét ismerik.  Napjainkban a mindössze huszonkét eszendős Artisjus-díjas Azahriah (Baukó Attila) áll a népszerűségi lista élén, nem véletlenül, nagyszerű énekes, aki három egymást követő napon  háromszor töltötte meg színültig hangversenye színhelyét, a Puskás arénát.

Nem esett még szó a sportolókról, pedig van mivel dicsekedni: ifjúsági világbajnokok, olimpiaibajnokok minden alkalommal öregbítik hazánk hírnevét. Közülük a legsikeresebb az ötszörös olimpiaibajnok Egerszegi Krisztina úszó, aki első ízben tizennégy éves korában állhatott a dobogó legmagasabb fokára.

IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓK
Nemcsak a sportpályákon mérte össze tudását, felkészültségét a világ ifjúsága, rendszeresen találkoztak a Világifjúsági Találkozók (VIT) keretén belül is. Az elsőt 1914-ben rendezték, a legnagyobbat 1957-ben Moszkvában. A hidegháború idején ez a béketábor propagandaeszköze volt. A VIT alatt rendezték meg a Főiskolai Világbajnokságot többek között Szocsiban, Prágában, Havannában, Caracasban, 1968-ban Szófiában és 1949-ben Budapesten.

Népszerű jelszavak voltak: Fiatalok egyesüljetek, előre a tartós békéért, a demokráciáért, a népek önrendelkezési jogáért, a szebb jövőért!. Volt katolikus Ifjúsági Világtalálkozó is, II. János Pál pápa hozta létre.

Összességében elmondható, hogy kincs az életünk, azon belül legszebb éveink, azaz ifjúságunk, jól kell sáfárkodni vele magunk és embertársaink javára.

Kovács Piroska