SZŐLŐSOR ÉS ÓBOR UTCA, EZERJÓ-, MUSKOTÁLY-, RIZLING- ÉS OTELLÓ- KÖZ. Jó a sör, mégis a bor az anyja! – így szól egyik közmondásunk. 

Ezekben a kánikulás, verejtékeztető napokban talán eretnekség éppen ezzel a közmondással kezdeni egy olyan nyaralóhelyen, ahol a sör tisztelete és élvezete a népszerű nyári sörnapokban is kifejeződik.

De a szőlő és a bor kultusza az ókori időkbe nyúlik vissza, szerencsére a rómaiak szőlővesszőket is hoztak magukkal Pannóniába, s bár a birodalom uralmát elsodorta a népvándorlás, a szőlő maradt, mert jól érzi magát e Kárpátok határolta medencében. A Balaton-felvidék földtani és klimatikus adottságai meg különösen kedveztek a szőlőkultúra kialakulásának.

Szűkebb otthonunk, Alsóörs, első erre vonatkozó írásos emlékei a XVI. századból maradtak fenn, de azok is egyetlen család – a Mórocza-család – irataiból ismertek. Egy évszázaddal későbbről már jóval több a levéltári források száma, ezek sok mindent elárulnak a korabeli viszonyokról, de a környéken lévő szőlők fajtáiról szinte semmit. Arról inkább vannak adatok, hogy a szőlő szaporítása sima vagy előgyökereztetett vesszőkkel történt, a saját vagy szomszéd szőlőjéből. S arról is akad hír, hogy a szőlővesszőlopás sem lehetett ritka, hiszen tiltó rendelkezést hoztak ellene.

Ma már egyértelmű, hogy az alsóörsi születésű Fábián József lelkésznek kimagasló érdemei vannak - elsősorban fordítási munkáival – a térség szőlőművelési kultúrájának megteremtésében. Az ő halála után (1825) pár évvel van adat arról, hogy Márkus Ignác alsóörsi szőlőjében a fajták szerinti ültetés és szüret az első rizlingbor előállítását eredményezte. Talán ez lehetett e fajta sikertörténetének bölcsője.

Településünkön hat, utca és szerény méretű köz őrzi nevében szőlős múltunk emlékeit. A fehér szőlők lettek itt honosok 70 %-os fölénnyel a vörös szőlők rovására.

Falunk nyugati szélén egy utcácska a SZŐLŐSOR nevet viseli, ami arra utal, hogy valamikor ez volt a jellemző, hiszen a fő megélhetést a szőlőművelés és a halászat adta az itt élőknek. A település terjeszkedik, házak épülnek sorban, a szőlősorok elárvulnak és eltűnnek. Legalább egy utcanév őrzi még a múlt emlékét.

Egyetlen utcácskánk nevében él még a már szinte teljesen kihalt, sőt telepítési tilalom alá vont vörös szőlő emléke, az OTELLÓ-közében. Ennek a jellegzetes ízű, direkttermő festőszőlőnek a végső, közvetlenül termő amerikai vagy hibrid fajtákra vonatkozó 1938-as tilalmi rendelettel majdnem befejeződött. Hogy 10 %-ban engedték a létezését, csak a kiváló színjavító képességének köszönheti. Talán manapság is létezik néhol, kiskertekben, házi használatra. Nimbusza olyannyira leáldozott egy időben, hogy még a neves szőlész, Istvánffi Gyula is így hárította el az Otellóra vonatkozó kérdést: Kérem, úri körökben a direkttermőkről nem szokás beszélni.

ÓBOR nevű utcácskánk a szelíd hegyoldalban egy füves zsákutca néhány nyaralóval. 

Neve – a köztudattal ellentétben – nem a bor korára utal, hanem annak fejlődöttségi állapotára. A lexikoni meghatározás szerint: megkülönböztetésül az újbortól, az a bor, mely már a kellő pincekezelésben részesülvén, egészen v. legalább részben kifejlődött, törésmentes és palackozható.
 

 

Az EZERJÓ magyar eredetű fajta, errefelé is telepítették, ám igazi hazája Mór környéke. Már a II. világháború előtt keresett termék volt Móri Aszú néven.

Egy időben nagy keletje volt az édes boroknak, talán a MUSKOTÁLY is ekkor élhette fénykorát. Ősrégi fajta, változatai élnek tovább. Kedvelt csemegeszőlő. A kierjedt bor is őrzi a friss szőlő illatát.

A RIZLING a világ legnemesebb szőlőfajtáinak egyike, s talán a legelterjedtebb is. A legtöbb rizlingbor friss és gyümölcsös, virágokra és füvekre emlékeztető, könnyed bor lehet belőle jó kezelés után. A Rajna vidékéről származik s terjedt el, ismert még az olasz változata is, s ma a világon mindenütt előfordul.
Kultúránk szerves része a szőlő és a bor. Pincészetek százai dolgoznak ezért, s kiváló nedűkkel jelennek meg a piacon. Sokan csak hobbiból kezdenek foglalkozni a szőlővel, s aztán nem szabadulnak….

A bor férfidolog – írta Márai – csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebben egy pohár bor mellett.
Kánikulában különösen üdítő lehet egy jó fröccs. Minap egy rádiós műsorban hallottam, hogy a fröccsnek 85 féle megnevezését gyüjtötték össze, ami a népszerűségét és elterjedtségét bizonyítja……….. Csak néhány ízelítőül: kisfröcss, nagyfröccs, hosszúlépés a legismertebbek, de van házmester, viceházmester, polgármester, kőműves, maflás, Krúdy, kaszás, csatos, lámpás, angol-magyar (Puskás)…….. mind más-más arányban tartalmazza a bort és a szódát.

2013-ban bevették a Magyar Értéktárba.

De mikortól ismerik a szódát? Magyarországon Jedlik Ányos dolgozta ki az eljárást, s írt róla tanulmányt 1829-ben Mesterséges savanyúvizek címmel. De a felfedező nem ő volt – hanem egy Joseph Priestley nevű angol lelkész és tudós 1767-ben -, de Jedlik tette lehetővé az ital olcsó, nagyüzemi előállítását, megoldva a felmerülő problémákat, többek között a gáz minél jobb elnyeletését. A legenda viszont egy baráti borozgatáshoz köti a fröccs megszületését, miszerint Jedlik Ányos 1842. október 5-én Fáy András fóti présházában váratlanul előhúzta új találmányát, egy szódás palackot, és szódát spriccelt a meglepett társaság borába. Mi ez? Spriccer. Túl németes - így Vörösmarty, legyen a neve inkább fröccs….. E napon született Vörösmarty Fóti dal c. verse, melynek első sora: Fölfelé megy borban a gyöngy...
Költőink is gyakran megénekelték a bor dicséretét Balassitól Petőfiig és tovább, így születtek a méltán népszerű bordalok. A népszerű Vivat Bacchus együttes jó hangulatú előadását pár éve az alsóörsi vendégek is élvezhették egy meleg nyári estén a Sirály-parkban.

Eötvös Károly Balatoni utazás c. könyvében elmeséli a tapolcai Mojzer uramnál elköltött ebédjük történetét. Az író a régi jó magyar vendéglősök utolsó példányának nevezi Mojzer urat, akinek a borral és vízzel kapcsolatos életbölcsességét is megosztja az olvasóval.
– Hát egy kis víz nem jön a borba, Mojzer uram?
– Jön az, de csak okkal-móddal. Az első üveg bort mindenki tisztán kapja. Mikor az első üveg bor elfogyott: akkor már látom, hogy az én emberem mennyit akar inni, és miként bírja a bort. Ha jól bírja: a többi bort is tisztán kapja. Ha nem bírja, és mégis mérték nélkül akar inni: akkor vízzel kapja. Mert a részeg embert utálom, kocsmámban meg nem szenvedem.
Egy pohár jó bor mellett hamar megértik egymást az emberek - Herczeg Ferenc gondolata mellé már csak egy gyöngyöző hűs pohár kívánkozik.

Novák Edit