Sorozatunk új epizódjával az 1886. július 31-én elhunyt világhírű zeneszerző, Liszt Ferenc művészi és emberi nagysága előtt kívánunk tisztelegni.

,,Van-e hangod a hazának?”

Vajon milyen sorsfordító kérdések foglalkoztatnak ma, a XXI. században egy alkotóművészt?

A tehetség kibontakozásához, a művészeti tanulmányok elvégzéséhez támogatót kell szerezni vagy önerőből próbáljon boldogulni?

Maradjon saját hazájában vagy külföldön szerezzen hírnevet a kezdeti években?

Művészeti alkotásainak mozgatója az általában vett, jól bevált hagyomány legyen vagy a modernség útját járja?

Vajon ha már ,,fut a szekér”, az adományozás milyen formáját válassza?

Napjainkban a kortás művészek életművükkel megannyi választ adnak a felsorolt kérdésekre.

Ha belelapozunk kicsit is Liszt Ferenc életrajzának lapjaiba, talán hihetetlen, de szóról szóra ezek a ma is rendkívül aktuális kérdések formálták az idén 210 éve született zeneóriás művészi élelútját.

Nézzük sorjában!

AZ ESZTERHÁZYAK ÁRNYÉKÁBAN
Liszt Ferenc apja a grófi család számadója, anyja egy pék lánya volt.
Ezzel a családi háttérrel bizony a maga is amatőr zenész édesapa hiába ismerte fel fia tehetségét, zenei tanulmányaira nem futotta.
Kihasználva az Eszterházy családdal való kapcsolatát, néhány zenei bemutatkozást követően Liszt Ádám főúri támogatást kért munkaadójától fia taníttatásához.
A kor szellemisége kedvezett a kérésnek és a minden kétséget kizáróan különleges tehetségű Liszt Ferenc főúri támogatással 11 éves korától családjával a romantika művészeti életének egyik központjába, Bécsbe költözhetett.
Tanára a Beethoven tanítvány Czerny lett, aki kulcsot adott a világhír kapujához.

EURÓPA VONZÁSÁBAN
1823 őszén Liszt Ferenc apjával Párizsba költözik.
Nagy hatással lesz rá az itt megismert két zeneóriás: Chopin és Berlioz. Míg a lengyel művész zongorajátékával, az utóbbi zenekari alkotásaival nyűgözi le Lisztet.
Alig-alig akad európai ország, ahol nem koncertezik.
Virtuóz zongorajátéka, egyedi, a korszaknak nem tipikus divatját követő megjelenése egyaránt elvarázsolja a zene kedvelőit és nemkülönben a szebbik nem képviselőit.
Természetesen a rajongás mindkét válfaja hatással van az ifjú művészre.
1835-ben a genfi konzervatórium tanára lesz.
Az 1840-es évek elején a weimari udvari színház karmestere.
Utolsó éveit Róma, Weimar és Budapest között éli.
A romantika művészeti életének legfontosabb és legkedveltebb színterének, a művészeti szalonoknak mindenhol rajongásig szeretett ünnepeltje.

HAGYOMÁNY VAGY MODERNSÉG?
Liszt művei sokban építenek a klasszikus hagyományokra, de a romantika túlfűtöttsége, áradó érzelmei, szenvedélyessége szétfeszítik a zenei szabályokat.
Az igen termékeny zeneszerző, aki közel 1400 művet írt, többségében zongoraműveket komponált.
Szimfonikus költeményei azonban ( Hungária, Les Preludes, Tasso, Mazeppa ) a programzene népszerűsítését, Liszt egyik legkedveltebb forradalmian új romantikus műfaját példázzák.
A magyar népzene, még pontosabban cigányzene világa olyannyira megérintette, hogy tanulmányt is írt róla, valamint műveiben rendszerint megjelenítette. A úgynevezett ,,cigányskála” többször felhangzik a magyar nemzeti hagyomány és modernség ötvözeteként.
Hasonlóan forradalmi a magyar zenében a rapszódia műfaja, ami ma is a Liszt-koncertek elmaradhatatlan sikerszáma.
Magyar motívumokkal szélsőséges indulatokkal a romantika és a zeneszerző munkásságának egyik legjellegzetesebb zenei műfaja.

PRÓFÉTA A SAJÁT HAZÁJÁBAN?
A zeneszerző születési helye és szüleinek nemzetisége már eleve örök témát adott életrajzíróinak:
Doborján, a szülőhely, Trianoni határok életbe lépésével Ausztiához került. Az édesapa, Liszt Ádám magyar származású, az édesanya viszont egy kremsi, osztrák lány volt.
A zeneszerző a bécsi költözés után ugyan rendszeresen koncertezett Magyarországon is ( 9 évesen már Sopronban és Pozsonyban is nagy közönség előtt lépett fel ), de elindult egy olyan élet felé, ami a mai értelemben vett ,,világpolgár” megnevezést érdemli ki.
1838-ig egyáltalán nem tölt hosszú időt Magyarországon, természetes, hogy komoly gondjai vannak a magyar nyelvvel, de minden írásában, életének minden szakaszában magyarnak vallotta magát. Európa bármelyik városában élt, soha nem vette fel más nemzet állampolgárságát, gyermekeit is magyarnak vallotta. A Liszt vezetéknevet a magyar helyesírás szabályai szerint írta.
Az 1838-as pesti árvíz híre pedig jó hazafiként, támogatóként és zenészként is újra Magyarországra szólította.
A pesti arisztokrácia jeles képviselőit megismerve jól átlátta az 1800-as évek magyar társadalmi viszonyait. Az Európa nagyvárosait járt művészt bizony sok meglepetés is érte a vidék elmaradottságát látva.

 

,,VAN-E HANGOD A HAZÁNAK?”
Liszt az első magyarországi látogatása alkalmával a bécsi koncertjének bevételét az árvízkárosultak megsegítésére ajánlotta.
A magyar fő-és köznemesség nem a Párizsban élő. magyarul nem tudó, híres zongoravirtuózt, hanem a magyarságát büszkén vállaló, segítő, reformáló erejű művészt fogadta sorai közé.

A Zeneakadémia megalapításával, magyar akadémisták oktatásával, Erkellel való baráti együttműködéssel, a többek közt pesti Vigadó-beli koncertekkel új korszakot nyitott a magyar romantika zenei életében.

Bár doborjáni szülőházán a mai napig is két márványtábla, egy magyar és egy német nyelvű hirdeti saját nemzetének vallott hírességét, mi boldogan hallgatjuk csodálatos műveit és büszkén viseljük nevét utcáinkon akár itt Alsóörsön is.

Kovács Piroska