Író-olvasó találkozó Karády Anna írónővel

Nyomtatás

Író-olvasó találkozó Karády Annával a községi könyvtár szervezésében. Bevallom, a Karády nevet hallván a régi filmcsillag jutott csak eszembe egészen ma délutánig.

Visszafogott és gyanakvó érzésekkel ültem le az egyik hátsó sorba. Persze meggugliztam az írónőt előzőleg: füredi trilógiájának harmadik kötete nyárra kerülhet az olvasók kezébe, akik közül többen itt ültek a teremben. A füredi lány, A füredi földesúr és A füredi gyermek egy történet három könyvben. Egy képtelennek látszó szerelem, majd egy család története.

Kálmánfi Gábor kérdései indították s gördítették a beszélgetést tovább, amit nagyon nem is kellett gördíteni, hiszen az írónő részletesen mesélt mindenről, ami a regényeivel kapcsolatos: kutatásai, felismerései, munkamódszerei……….


A regény műfaját nehéz meghatározni, az írónő szerint történelmi romantikus csipet science fictionnel fűszerezve. Az időutazás csak egy laza keret, nem fontos. A lényeg a történet: a századunkból visszasuhanó lány és egy füredi földbirtokos szerelme a 18. század vége felé….. a találkozás előtti és utáni élet.

Végzett jogászként miért ír regényt? A gyerekkorát és iskoláit Füreden megélő fiatal magába szívta mindazt, amit a környezet és neveltetés természetes módon adott, identitásának része lett a hely, s amikor felötlött egy történet gondolata, elsősorban itt talált hiteles anyagot hozzá. A városi múzeum kutatószolgálatának munkatársa, Tóth-Bencze Tamás nagyon sokat segített, saját tapasztalatom is ez. S ahogy az lenni szokott: a feladat, a kíváncsiság viszi az embert tovább, mélyebbre ásni, új összefüggéseket megtalálni….

S közben már ott él a történet az íróban, egy másodlagos valóságot teremtve. Füzetbe, füzetekbe írva először, sokszor forgatva, javítgatva… visszatérve a már megírt fejezetekhez.

Kinek írta a könyveket? Az itt élőknek, a környéken élőknek elsősorban, felnőtteknek, akik e vidék múltját, kultúráját, mindennapjait élik. Eredetileg így gondolkodott efelől….

Első olvasója és kritikusa az édesanyja, aki elkísérte ide is.

Bátortalan próbálkozását az Álomgyár Kiadó felkarolta. Siker lett, harmadik kiadás…. szó esett erről is, írás és marketing… S arról is, hogy filmet akarnak belőle. A könyv megjelenése is megnyerő: keménytáblás, szépek a lapok, a borítója pedig lenyűgöző, meglódítja a fantáziát, Faniszló Ádám munkája.
Karády Anna benső változásokról beszélt, változik az ember akaratlanul is, minél mélyebbre ás, annál kíváncsibb lesz önmagára… az írás folyamatos tanulás.

Az olvasók is kérdeztek. A könyvben szereplő Oroszi-család leszármazottjával találkozott az írónő, bejárta a családi legendában szereplő helyszíneket, kereste a Lóczy-barlanghoz vezető titkos alagút nyomait….. Szó esett a vallási szálról is, a katolikusok és bencések ábrázolásáról, a királyőrző apátság, Tihany szerepéről.


A regények sikere újabb ötletet adott, találkozót szerveznek júniusban, az állomástól a Koloskáig bejárják a regény helyszíneit
Sok mindenről szó esett még, többek között arról is, miként lehetne és kellene egyensúlyt teremteni az élet dolgaiban.

További tervei? Írni addig, amíg van mondanivaló!

Sokan elhozták a könyveket dedikáltatni, én megbeszéltem Anikóval, a könyvtárosunkkal, hogy kedden megyek a könyvért. Igazán kellemes és érdekes volt ez a bő másfél óra, egy fiatal tehetség sikerébe s az ahhoz vezető munkába bepillantani.

Gratulálok neki, további munkáihoz jó egészséget, kitartást, újabb sikereket kívánok.

Csiszár Edit