UTCAMESÉK 38. - VASÚT UTCA

Nyomtatás

VASÚT UTCA. Elnevezésével összhangban, Alsóörs Vasút utcája közvetlenül a Balaton partján, a községet átszelő 71-es út és a vasútvonal nyomvonalával párhuzamosan épült.

Egy kis vasúttörténet
Napjainkban, amikor a tudomány és technika csodái ejtik ámulatba az embert, amikor községünkben is a közelmúltban elkészült legmodernebb vasúti pálya működik, nehezen képzelhető el, hogy ez nem volt mindig így.

Iklódy Szabó János fiától, Ivántól tudom, hogy amikor hosszú idő után kényszerű lakóhelyéről, Ausztráliából hazalátogatott, még szekerek közlekedtek errefelé poros földutakon, a villanyvilágítást látva pedig azt gondolta, hogy valami ünnepélyféle lesz Alsóörsön, a számára oly kedves szülőföld kebelén, azért a díszkivilágítás.
Pedig akkor már szekereken kívül vonattal is lehetett közlekedni.

Amikor 1846-ban Pest és Vác között elindult az első vonat, Petőfi láng lelkében azonnal kigyúlt az öröm szikrája.
,,Száz vasútat, ezeret, csináljátok, csináljátok, Hadd fussák be a világot, mint testet az erek. Ezek a Föld erei, bennük árad a műveltség …

És mi csináltuk. Némi késedelemmel hozzánk is eljutott a tüzet okádó vasparipa: 1907. április 6-án törvénycikk született a Balaton vidéki vasútvonal megépítéséről, miszerint ,,a Fehér és Tolna vármegyei helyiérdekű vasútak Börgönd állomásból kiágazólag, a cs.kir. szabad déli vaspálya Szabad-Battyán állomásán, Polgárdi községen, Kenesén, Almádin, Alsó-Örsön, Balatonfüreden és Badacsonyon át a dunántúli helyiérdekű vasútak Tapolcza állomásáig, továbbá ezen vonalból Alsó-Örs és Almádi között kizárólag a győr-veszprém-dombóvári helyiérdekű vasút Veszprém állomásig vezetendő gőzmozdonyú vasútvonalak kiépítését a törvény kihirdetésétől számított két év alatt állami költségen kellett végrehajtani.”

Ezek a vonatok 60 km/h sebességgel közlekedtek, építési költségük 14 500 000 korona volt.

Az építkezés nem volt egyszerű, kivitelezését akadályozták a Déli Vasút vezetői, érdekeiket tartva szem előtt. Végül a Bp-Tapolca közötti vasútvonal kerülővel készült el Börgönd – Szabadbattyán és más állomások érintésével.

1907-ben Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter törvényjavaslatot terjesztett be a parlamentbe a balatoni vasútvonal ügyében a fürdőhelyek fellendülését elősegítendő. Javaslata elfogadásában Óvári Ferencnek vannak érdemei.

Alsóörs akkor Zala megyéhez tartozott. Nehézségek árán, de sikerült elérni, hogy a csatlakozó állomás ne Almádi, hanem Alsóörs legyen. Az építkezést kisajátítások után lehetett elkezdeni.

A fővonal és a Veszprém-alsóörsi helyiérdekű vasút vágánya – ahogy azt Vasdinnyey Pál államvasúti mérnök írja – ,, az Öreghegy lejtőjén mintegy 50 méter magasságból fejlődik le kilométerenként 20 méter eséssel és az almádi majoron túl, az erdő alján a fővonal vágányával egyesül.” Ennek a 16 kilométer hosszú szárnyvonalnak utolsó 5 kilométere gazdag turisztikai és műszaki szépségekben.

A Medgyespuszta – Szentkirályszabadja – Remetevölgy – Balatonalmádi útvonal szépségében e sorok írója is gyakran gyönyörködött.

Az építkezésnek megvoltak a maga speciális nehézségei.

Ezek elsősorban a kedvezőtlen talaj geológiai szerkezetében nyilvánultak meg, ezért egy 250 méter hosszúságú, Balatonba nyúló vízvezeték kiépítése vált szükségessé a mozdonyok vízzel való táplálása céljából.

1909. július 8-án adták át hivatalosan a vasútvonalat – erre az aktusra emlékezett jó szívvel 100 esztendő múltán a község ünneplő közössége.

Ebből az alkalomból különvonat indult Budapestről, útján mindenhol köszöntötték, melyet hangos dudálással viszonzott.

Az állomás épületét Vasdinnyei Pál tervezte.

Két szintes volt: a földszinten a forgalmi iroda és a pénztár helyezkedett el, az emeleten lakás és vendégszobák voltak, ahol egy éjszaka 3 forintba került.

Később az épület egy népszerű restivel, egy irodával és egy központi váltóházzal bővült, utóbbi aztán málházóként funkcionált.

1916-ban az állomáson vízállomás kutat létesítettek.

Humán vonatkozások
Sok homokszem pergett le azóta az idők homokóráján, ám vannak olyan emlékek, amelyek felejthetetlenek. Jók is, rosszak is.

Alsóörs utolsó állomásfőnöke, Tóth János 1974-96 között 41 évig és 114 napig töltötte be hivatalát, azt megelőzően Almádiban volt forgalmista.

Ma ugyanolyan fiatalos, lendületes és ugyanúgy szereti hivatását, mint a kezdet kezdetén.

Elmondhatja, hogy mindent a vasúttól kapott: szakmát, hivatástudatot, rengeteg élményt. Szigorú volt, de igazságos, jó kolléga, akire mindig lehetett számítani.

A szerelmet – egy szép alsóörsi lány személyében - is a munkahelyének köszönheti, hiszen Alsóörs vasútállomásán voltak kollégák.

A szép emlékek között azonban akad olyan esemény is, amely örökre a lelkébe égett, egy emberi hibából származó, négy halálos áldozatot követelő vasúti baleset.
Van még egy név, amely elválaszthatatlanul hozzátartozik Alsóörs vasúttörténetéhez.

Ő Gerencsér József, aki a restit üzemeltette. Neve összeforrt az általa kínált körözöttes kiflivel, amelyért rohamot indítottak az utasok. Tanúsíthatom, hogy megérdemelte hírnevét. Nemcsak a restiben kínálták, hanem a sínek között is, annyira népszerű volt az akkor már vasúti csomópontnak számító faluban.

Az,,új időknek új dalai” azonban utat törtek maguknak, új állomás épült.

A modern épület várótermében a régi vasútat megidéző képsorozat mellet a PéGyö festőpár alkotása díszíti a főfalat.

A Vasút utca mindezek tanúja.

Az utca első épülete a Balaton Riviéra Turisztikai Egyesület székhelye és a körülötte épült vadonatúj közösségi tér.
Innen hosszú kerítés kezdődik a Vasútállomást és a közterületet elválasztandó. Az utca másik oldalának legmeghatározóbb épülete a Hotel Marina, utána sorakoznak a különféle vitorláskikötők.

A tájban keveredik a múlt és a jelen, sőt már a jövőkép is megjelenik egy lakópark formájában.

Sok sikert Vasút utca, az épülő, szépülő Alsóörsért!

Kovács Piroska