Az 1956-os forradalom 66. évfordulójáról községünkben is megemlékezést tartottak. Igaz, a hagyományoktól eltérő módon, nem a művelődési házban, hanem onnan indulva. 

A szerény létszámban itt gyülekezők fáklyákat gyújtottak, majd sétáltak fel a Szabadság térre, ahol forradalmi emlékköveink állnak. Ide már szép számban érkeztek az emlékezők.

Nemzeti énekünk, a Himnusz közös éneklése után Hada Veronika egy ismert, szép dallal kezdte a műsort. Mindenki ismeri a Magyarország c. dalt, melyet Oláh Ibolya vitt sikerre. Még most is szívbe markoló hatású, különösen ilyen ünnepi percekben. E zenei előkészítés után az Endrődi Sándor Református Általános Iskola és Kézilabda-Utánpótlásközpont új igazgatója, Török Tamás osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Mondandójának három fő pillére: Bátorság, Hit, Hazaszeretet.

„Meghasadt az égbolt, mert egy nép azt mondta elég volt!” – idézte Márai Sándort, az 56-os események fő mozgatói is fiatalok voltak, hiszen az egyetemisták szervezkedtek először, s ehhez bizony bátorság kellett a félelemmel terhelt Rákosi-korszakban. A hit pedig erőt és tartást ad, amire akkoriban is nagy szükség volt. Az eleinte győztesnek érzett, majd eltiport küzdelem után bő harminc évet kellett várni az igazi szabadulásig.

Tudva, hogy azóta generációk nőttek fel, különös felelősséggel gondol a felnőttek: szülők, nevelők feladatára a hazaszeretet érzésének kialakításában, megerősítésében. Végezetül Wass Albert gondolatát idézte az igazgató úr, s ezt a gondolatot ma is üzenetként, korunk feladatának is érezhetjük.

„A szabadság nem koldusok tarisznyájába való alamizsna. Meghalni érte
dicsőség, az igaz, azonban nem elég még ahhoz, hogy szabaddá tegye az
életben maradottakat, ha azok nem vállalják, a rájok eső részt. Mert a
szabadságot, magyarok, ki lehet vívni valahogy azzal, ha sokan meghalnak
érte, de megőrizni csak akkor lehet, ha minden ember, aki életben maradt, élni
is tud ám érette, napról-napra, kemény munkával és tiszta becsülettel.
Mindössze hőseinek halála árán, ingyen kegyelemből, még nem nyert
szabadságot magának nép ezen a földön, s nem is fog soha.”

Hada Veronika egy ismert népdal feldolgozásával folytatta, majd a Sirály Dalkör egyik tagja, Németh Károly énekelte el az Isten áldja meg a magyart c. dalt.
A megemlékezés koszorúit is elhelyezték az emlékműnél: az önkormányzat, az iskola, a nyugdíjas civil szervezet és a polgárőrség nevében.
A megemlékezés végén a Szózatot énekeltük közösen.

A leszúrt fáklyák és mécsesek bizonyára még világítottak egy ideig a leszálló estében.

Csiszár Edit

Nagy Veronika és Zórád Ferenc fotói: {gallery}2022/1956{/gallery}