UTCAMESÉK 41. - TÁNCSICS MIHÁLY UTCA

Nyomtatás

TÁNCSICS MIHÁLY UTCA.  Alsóörs szívében, a fürdőtelepet alapító elődök egykori villáinak színhelye az Endrődi utcát és a Mihálkovics sétányt összekötő Táncsics utca.

Amit ők látnokként megálmodtak, beteljesült: Alsóörs pezsgő életet élő fürdőhellyé vált oly módon, hogy közben megtartotta értékeit, megbecsülve azok létrehozóit. A község utcáinak névadói is méltán érdemelték ki, hogy munkásságukat tisztelve őrizzük emléküket. Közéjük tartozik Táncsics Mihály is.

A nép szava – Isten szava”. Ebben az egyetlen mondatban benne foglaltatik mindaz, ami őt leginkább jellemezte: elhivatottsága, sziklaszilárd jelleme, feltétlen hite az emberben, a nép erejében, a szabadságban, az egyenlőségben. Hosszú élete alatt (85 évet élt) egyetlenegyszer állt rivaldafényben, akkor, amikor 1848. március 15-én budai börtönéből kiszabadítva, a lovakat kifogva, diadalmenetben maga húzta át kocsiját Pestre a lelkes márciusi ifjúság. Többnyire ennyit tudunk róla, pedig egész példaértékű élete tanúságtétel eszméi igazsága mellett.

A tizenhárom gyermekes jobbágycsalád, Stancsicsék hét életben maradt utóda közül Mihál (születési nevén Mihajlo Stancic) 1799. április 21-én látta meg a napvilágot egy kis bakonyi faluban, Ácsteszéren. Édesanyja horvát, édesapja szlovák nemzetiségű volt. Kezdetben a takácsmesterséget tanulta ki, majd tanítóképzőbe járt Budán. A gimnáziumot 24 évesen kezdte el Kecskeméten, majd folytatta Nyitrán és Pesten, miközben házitanítóként kereste kenyerét többek között a Rudnyánszky családnál, valamint Kolozsvárott Teleki Sándor mellett. Szabadidejében szenvedélyesen járta az országot, a szó szoros értelmében véve, gyalogszerrel. Később a pesti egyetemen bölcsészeti, majd jogi tanulmányokat folytatott. Széleskörű műveltségre és nyelvismeretre tett szert. Érdeklődése a magyar nyelvészet felé fordult, sikeres tankönyveket írt, viszont Magyar és német beszélgetések című könyvét betiltották.

1836 fontos dátum az életében. A külső Józsefvárosban házat vásárolt. Amikor a ház tulajdonosa elhunyt, tolakodó özvegye kezét kínálta Táncsicsnak adóssága elengedése fejében. Ő erre nem volt hajlandó, viszont megkérte az özvegy árva rokona, a nála szolgáló Steidl Teréz kezét, mintegy megérezve, hogy élete legnagyobb kincsére lel általa. Teréz nemcsak szorgalmas, ügyes és családcentrikus volt, hanem segítőkész, jószívű, nyitott ember is, aki minden időben és minden vonatkozásban férje mellett állt, leginkább akkor, amikor arra a legnagyobb szükség volt. A sors nem volt hozzájuk kíméletes. Nélkülöztek, nyomorogtak ( Jókai többször sietett anyagilag segítségükre) és mind az öt gyermeküket eltemették. Akkor pedig, amikor a szabadságharc bukása után Táncsics rejtőzni kényszerült, saját lakásuk alatt alakított ki számára rejtekhelyet, nyolc éven keresztül bújtatva a jelképesen kivégzett foglyot, aki közben megvakult.

Hogy mi volt Táncsics munkásságának lényege? Írásaiban, könyveiben, cikkeiben, röpirataiban népszerűsítette a polgári átalakulás programját, sürgette a társadalmi változásokat, bírálta a társadalmi egyenlőtlenséget. Hatással voltak rá a francia felvilágosodás eszméi. A sajtószabadságról nézetei egy rabnak című írása siker a parlamentben, ahová a siklósi kerület mandátumával került be. Ezt a megbízást élete legnagyobb megtiszteltetésének tekintette. A Munkások Újságja című lap szerkesztője volt- Haláláig élesen szemben állt a dualizmus trendszerével. A toll fegyverével harcolt. Vád ellene, amiért elfogták, az államrend felforgatása, a fennálló jogrend tagadása, a vallás becsmérlése, az úri osztály elleni izgatás. Ehhez hozzájárult az is, hogy Robespierre beszédeit magyarra fordította, megírta a Népkönyvet és a Debreceni vásárfiát. Ezért tíz év sáncmunkára ítélték. A börtönben is írt, még vakon is. Egy bankjegyhamisításért elítélt rabtársa szerkesztett számára egy speciális sorvezetőt.

Érdekességek Táncsics Mihály életéből:
 Andorfalvi Máté volt az álneve.
 Kislányát Kossuth iránti tiszteletből Lajoskának nevezték.
 Petőfivel életében egyszer találkozott személyesen, segélyt vitt neki a költő.
 Amikor meghalt, 1884. július 28-án, a Népszava a munkásság halottjának nevezte őt.
 A Kerepesi temetőben nyugszik, Hermann Ottó búcsúztatta.

Kovács Piroska